Február 22. Üszögös Szent Péter napja

Üszögös Szent Péter, liturgikus nevén Péter székfoglalása (Cathedra Sancti Petri Antiochiae), a Müncheni-kódexben Szent Péter székébe ülete, az Érdy-kódexben Szent Péter apostol székben való felmagasztalása, a Debreczeni-kódexben Szent Pétörnek székös ünnepe, a Winkler-kódexben Üszögös Szent Péter. Népünk nyelvén Üszögös Szent Péter, Turán Üszögető Szent Péter, Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétör. Erre az elnevezésre nem hallottunk helyi magyarázatot.

Nálunk magyaroknál sajátos félreértés következtében szerencsétlen napnak számít. Csefkó Gyula mutatott rá, hogy őseink lefordították a hivatalos egyházi kifejezést: Szent Pétörnek ű székössége. Ebből olvasta ki azután a népnyelv az Üszögös Szent Péter alakot.

Ezen a napon az élemedett szegediek, főleg az asszonyok, nem nyúlnak lisztbe, mert majd megfeketedik, üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik és nem kél ki.

Pádén e napon nem volt szabad fűteni, hamuba nyúlni. Az ország több részén „üszögnapnak” tartották a hétnek ama napját, amelyre abban az esztendőben Üszögös Szent Péter napja esett, egész éven át rosszat hozó napnak számított. Tyúkot nem ültettek, mezei munkát nem kezdtek el, nem fogtak vetéshez, aratáshoz ezen a napon.

Darócban azt tartják, hogy az üszögnapon született gazdának, bármit is tehet, a búzája mindig megüszkösödik. Marosvásárhelyen élőszenes, vagy már lánggal égő hasábokat addig ütögettek a tűzhely lapjához, amíg az teljesen ki nem aludt.

Február 22.  Nagyböjt kezdete

Böjtelő:

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

A farsang utolsó három vasárnapja (dominica carnis privii, dominica privii), illetőleg a közbeeső harmadfél hét a régi egyházi kifejezés szerint, amelyet azonban templomi és kalendáriumi dolgokban jártasabb öregek is még ismernek: a böjtelő, böjti előkészület időszaka (Vorfastenzeit) volt. Ez leginkább februárra esik, innen a hónap régi elnevezése: bőjt elé hava, egyszerűen böjtelő, majd – már itt jegyezve meg – márciusnak böjt más (második) hava, másként, ritka főnévként böjtmás.

A böjtelő első vasárnapja a hetvenedvasárnap (Septuagesima), régiesen hetvenedik vasárnap, kódexeinkben kilencben hagyó vasárnap, kilenchagyó vasárnap. Középkori okleveleink keltezésében miséje lépcsőimádságának szavai nyomán Circumdederunt-vasárnap. Az elnevezés megértéséhez tudnunk kell, hogy a húsvéti, illetőleg nagybőjti előkészület a keleti egyházban manapság is már hetven nappal a Feltámadás előtt elkezdődik.

Húshagyó kedd

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd

Húshagyó, régiesen húshagyat, szerte Vasban, Zalában húsajó, huszjó, húshajó, hushajó, hadifalviak ajkán húsagyó, húsagyat, északi csángókén húshagyás, tréfás székely szóval csonthagyat, másként farsangháromnapok, háromnapok, farsang farka, Várgesztes, Vértessomló német népének ajkán heilige drei Faschingstag, Nagymányokon viszont heilige Fasching: a farsangi időszak három utolsó napja. Vigiliája a Lányi-kódex szerint a húshagyószombat. Lehetséges, hogy a szó a népnyelvben még ma is él, bár tudomásunk szerint nem jegyezték föl.

Hamvazószerda

A nagyböjti időszak kezdete.

Kövércsütörtök

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

A húshagyó vasárnapot megelőző csütörtök, vagyis a farsang utolsó csütörtöki napja, amelynek középkori liturgikus, vagy más előzményeit biztosra vehetjük, bár forrásokat nem tudunk idézni, hajdani nyomokra egyelőre nem tudunk hivatkozni.

Az elnevezés a nap hagyományaival függ össze. Valamiképp minden archaikus tájunkon (Székelyföld, Moldva, Szeged, Göcsej) számontartják. Tréfás zabálócsütörtök, torkoscsütörök, Ipolytarnóc, Mihálygerge, Buják, palóc falukban zsíroscsütörtök, a teljes hétnek kövérhét, Göcsejben dobozucsütörtök neve is hallható, Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: kinek sok zabálócsütörtökje, annak sok hamvazószerdája és böjtje, vagyis könnyelmű, mának élő ember utána nélkülözni kénytelen. Szintén ő örökítette meg: nincsen ám minden nap zabálócsütörtök, vagyis több nap mint kolbász. A napot bunyevácaink, sokácaink hasonlóképpen debeli čtrtak, a horvátok tučny štvortok néven emlegetik. Olaszul is giovedi grasso. Számontartotta Németlövő (Deutch-Schützen) és Rábafüzes (Kohfidisch) németsége is. Itt Fastenpfingsten volt a neve. A kanász – éppúgy mint Márton napján – vesszőt hozva szerencséte kívánt. Szalonnával jutalmazták meg.

Nagyböjt: Hamvazószerdától húsvétig

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd

Nagyböjt, az Érdy-kódexben negyvenlőböjt, az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak, amelynek kisebb megnevezett egységei: hetei, vasárnapjai, ünnepei is vannak. Középkori magyar nyelvhasználatban gyökerező nevük máig él idősebb népünk ajkán.

A böjt, népnyelvi alakjában bűt szó megbecsülendő régiségünk, hiszen még a magyar nyelv szakrális pogány rétegéből került át a keresztény szóhasználatba.

A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer ehettek napjában. Ennek az épületes, önmegtagadó életnek számos példája és nyoma maradt fenn népünk körében, mutatván azt, hogy a jókedvű áldozatban öröme telik. Mutatja azonban azt is, hogy a nép vallásos életében is döntő a hagyományok kultusza. A hivatalos enyhítések következtében már nem volna kötelezve a szigorú böjtre, különleges kikötésekre, de apáinak jámbor élete megszentelte, és így ő is a legújabb időkig megtartotta őket. Nálunk is akadtak még a múlt század végén is faluk, illetőleg paraszti közösségek, amelyek a halat nem számítva, csak növényi eredetű táplálékot vettek magukhoz. Még tejnéművel sem éltek. Nem zsírral, hanem olajjal főztek. Annyira mentek, hogy a böjtös eledelek számára több helyen, még nem is régen, külön edényeket használtak. Kiszombor helyi hagyománya szerint a nagyböjt péntekjein még főtt ételt sem ettek.

Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett lacticinium, keleti, görögkatolikus szóhasználat szerint fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett ilyenkor a hívek asztalára.

Február 24. Mátyás napja

Mátyás volt a tizenharmadik apostol, akit az áruló Júdás helyére vettek az apostolok. Vértanúhalált halt ő is, szekercével fejezték le. Ezért ez a mondás róla: „Mátyás szekercével töri a jeget.”

„Mátyás tör, ha talál, ha nem talál, csinál.” – mondják a régiek: Ha Mátyás neve napján jeget talál, akkor azt elolvassza, ha nem talál, fagyot hoz. Mátyás királyt is a Duna jegén választották királlyá. Azt is tartották, Mátyás viszi el a havat, s szűrujjából kiereszti a pacsirtákat. A madaraknak ő osztja ki a sípokat. Göcsejben „Mátyás csukájának” nevezik azt a halat, amit e napon fognak ki, bármilyen fajta hal legyen is. Ettől egész évben szerencsés halászatot remélnek. A csukát a régi szegedi halászok szent halnak tekintették.

Forrás: jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_julianna

jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_peter_apostol_szekfoglalasa__uszogos_szent_peter

Czárán Eszter: Világnak Virága 215. o. – 268. o.

Molnár V. József: Kalendárium 46. o.

jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/bojtelo

jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/hushagyo_kedd__a_farsangi_ido_zaro_napja

jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/hamvazoszerda__a_nagybojti_ido_kezdete

jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/kovercsutortok

jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nagybojt