A szentelt gyertya védte a családot égiháború, villámlás, jégeső és a gonosz kísértése ellen. Épülő ház falába vagy alapjába is a sok helyen szentelt gyertyát falaztak. A szentelt gyertya végigkísérte az ember életét: már a pólyás baba fejénél égett, esküvő alkalmával, s a haldokló ember kezébe is égő szentelt gyertyát tettek, így lámpással mehetett a lelke az örök élet menyegzőjére.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat.

Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul.

Február 3.

Balázs napja

Balázsjárás: Szent Balázs püspök közbenjár érettünk a Jóistennél, hogy ne legyünk betegek. A katolikus templomokban Balázs-áldás (balázsolás) van e napon. A pap két egymáshoz X alakban kötött, égő szentelt gyertyát torkunkhoz tart, s ezt mondja:

„Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden más bajtól.”

Balázs napján almát is szenteltek hazánkban. A szentelt almából a torokfájós ember nyelt le egy-egy darabkát. Napjához kötődik a balázsjárás: Balázs „vitézei” ugrándozva köszöntöttek be a házakhoz, a szoba közepén vasnyársat tűztek le, s daloltak, táncoltak.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

Balázs napját már legrégibb kalendáriumaink számontartják: Népszerűségéről több középkori helynevünk: Szentbalázs (Somogy), Zalaszentbalázs, továbbá Kassa (1440, 1470, Erazmus társaságában), Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišska Kapitula 1470), Csíkszentlélek (1510) szárnyasoltárai tanúskodnak. Nem tudjuk, milyen célt szolgált még a középkorban Szent Balázs barlangja a Balaton melletti Szentgyörgy-hegyen.

Balázs-oltára volt a győri (1346), csanádi (1456), veszprémi (1462) székesegyháznak, a kassai Erzsébet-templomnak (1487). Vadosfa egyik oltárának (1754) szintén Balázs a patrónusa.

Vegyük ehhez még hozzá, hogy Balázs évszázadokon át legtörzsökösebb keresztneveink közé tartozik, ami a szent püspök pártfogásában való jámbor bizalmat is mutatja. Családnévként sok változatban él: Balázs, Balás, Balassa, Balcsa, Balcsó, Bacsó, Bachó, Bazsó, Balics, Baló, Balló, Balsa, Blaskó, Balczó, Balaskó. A keresztnevet értelmiségünk körében ismét népszerűvé tette Babits Mihály (Balázsolás) és József Attila (Altató) költeménye.

Február 4.

Szent Veronika

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

Veronika, moldvai csángó alakjában Viron, legendabeli asszonyalak, aki a középkori jámbor néphagyomány, majd nyomában a keresztúti ájtatosság hatodik állomása szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak: a kendőn rajtamaradt az Üdvözítő képmása.

Február 5.

Ágota napja

A régiek tűzvész ellen kérték Ágota védelmét, s a haza szabadságáért imádkoztak hozzá. Hazánk több vidékén kenyeret szenteltek e napon.

Február 11.

Elek napja

Tavaszkezdő pásztornap. A székely hegyipásztorok e napon tartották a „kígyók ünnepét”, mert hitük szerint a kígyók ekkor bújtak elő odúikból. A pásztorok nem dolgozhattak e napon, mert úgy tartották, a kígyók bosszút állnának, s marháikat bántanák. Gonoszjáró nap volt e nap, ezért a határhegyeken máglyatüzeket gyújtottak a gonosz elűzésére.

Február 14.

Bálint napja

Bálinthoz a betegek imádkoznak.

Bálint napja a tavaszvárás idejére esik. Egyes vidékeinken e nap reggelén a jószág itatóvizébe szenteltvizet csöpögtettek. Régi magyar hagyomány, hogy akár van hó ezen a napon, akár nincs, az udvaron csíkot söpörnek, ahova a jószág nem fér oda, csak az ég madarai. Gabonaszemeket és aszalt gyümölcsöt szórnak nekik. A madarakat etetik e napon, hogy tavasszal a gyümölcsösben és a határban kárt ne tegyenek. Szőlőtermő vidéken a gazdák napfelkelte előtt megkerülték a birtokot, hogy a tolvajok és a madarak majd távol maradjanak a szőlőtől.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

Bálint. Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő. Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hisz, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságod tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.

Volt azonban egy másik Bálint is, szintén szent püspök (jan. 7), akinek ereklyéi a passaui székesegyházba kerültek, és így a passaui egyházmegye társpatrónusa is lett. Németországban, Ausztriában, ott is Tirolban különösen nyavalyatörősök bizakodnak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozza. Ezt a kapcsolatot a Valentin és Fall szavak hasonló hangzása is segített megteremteni.

A két szent alakja főleg a germán népek tudatában eggyé olvadt. Így történhetett aztán, hogy Bálint jeles februári ünnepe és hagyományvilága voltaképpen a passaui székesegyház szentjét idézi. Így van ez hazánkban is.

Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink számontartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja már a középkor végén. Így az 1522. évi egyházi tizedjegyzék tanúsága szerint a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozik, sőt törzsökös helybeli családnévvé is válik. Ebből és hasonló székely jelenségekből föltétlenül arra kell következtetnünk, hogy magyar népünk körében is vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.

Február 15.

Kolos napja

Kolos a középkorban női név volt. A hagyomány szerint így hívták Szent István királyunk húgát.

Ezen a napon szedték az oltáshoz, szemzéshez az ágakat, melyeket Gyümölcsoltó Boldogasszony napján pincében, homokban tartottak.

Forrás: Czárán Eszter Világnak Világa 172-210. oldal

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

Kép: jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/urunk_bemutatasa__gyertyaszentelo_boldogasszony