Wass Albert - Véreim fiatal magyarok...

Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.

Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberibb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző „izmusok” özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is. Mert nem hitvány anyagi kincsekről van itt szó, hanem arról a láthatatlan és kézzel nem érinthető valamiről, amit a Szentírás „sziklára épült szentélynek” nevez, mely alól a világ minden vihara sem moshatja ki soha az alapzatot. Ezt az alapzatot mentettük át a ti számotokra. Ez az alapzat a ti örökségetek. Csak ezen állva vagytok nemzet. Csak ezen állva és a nemzeten belül fejlődhet ki emberi egyéniségetek a maga teljességében, csak ennek az örökségnek a birtokában van rangotok és helyetek az emberi közösségben. Nélküle elnyel az iszap és nyomotok sem marad.

Nem tudom rohanó fiatalságotokban ma milyen fokon álltok ezzel a kérdéssel, de én megbizonyosodtam arról, hogy van Isten. Nevezhetem a szeretet, a megértés, a becsület és a tisztesség törvényének is, ha így jobban megértitek. S bár sokszor nagyon nehéz, mégis hiszem azt is, hogy Isten saját képére alkotta az embert. Viszont az emberen múlik, hogy megőrzi-e ezt a hasonlatosságot, vagy nem.

De Isten rendelte a családot is az emberi társadalom alapkövének és Isten szándéka folytán keletkezett a nemzet, minden nemzet, mint az emberi világ-együttes összhangjának egy-egy sajátságos, utánozhatatlan remekműve. Minden egyes nemzetnek megvan a saját pótolhatatlanul fontos szerepe ezen az összhangon belül. Ha a szivárványból kihullana egy szín, színtelenebbé válna nélküle a világ. Minden nemzet fölépített maga alá az évszázadok és évezredek során egy lelki, szellemi és erkölcsi alapzatot, amit elfogadott szóval ma a nemzet kultúrájának nevezünk. Ahogy a nemzet fejlődik és érik, ez az alapzat is növekszik alatta, fejlődik és gyarapszik. Feladata az, hogy a nemzet minden tagja számára alapul szolgáljon, ahol a felnövekvő egyéniség lábát megvetheti, azonosságára rátalál, öntudata kifejlődik és megleli a maga helyét a világban. Tartalmat ad az emberi életnek és vihar esetén irányt jelöl. Megszűri a kívülről jövő hatásokat, értékeket mér, eligazít. És a mi a legfontosabb: tükröt tart elénk nap-nap után, mely tükörben önmagunkra ráismerhetünk, gyökerünkre rátalálhatunk s olykor nagyon is imbolygó kicsi csolnakunkat biztonsággal lehorgonyozhatjuk a magunk nemzeti azonosságának kősziklájára.

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. De ha nem is lenne ilyen színes és gazdag, akkor is őriznünk kellene, mivel a mienk. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Mi csak egy jó tanács kíséretében adhatjuk át nektek a megőrzött kincseket: vigyázzatok reá, mint ahogy mi vigyáztunk, becsüljétek meg, mint ahogy mi megbecsültük. Építsetek rá egy új Hazát. Jobbat, szebbet, erkölcsösebbet, mint a mienk volt. Örökségtek szikla-alapja, annak ereje és tisztasága megadja hozzá a lehetőséget. A bennetek rejlő okosság, világismeret és emberszeretet gondoskodik majd a többiről, a megoldások módozatairól. Csak egyet ne feledjetek el: amíg magyarok vagytok s az ősi kultúr-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kősziklaörökségünk magyar Istene!

Czegei Wass Alapítvány irattára

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.