Hol vagytok most, kis „intellektüellek”,

Kiket bus század baljós vége ellett?

Szent nyugat előtt rajongva térdeplők,

Kik lehánytatok minden józan gyeplőt;

Gúnyos mosolygók ideálra, honra,

Kiknek a „New-York” volt a Pantheonja;

Kik ígértétek a szent Holnapot,

S akik tegnap is hátra voltatok.

Hol vagytok mostan, fránya franciások,

Kis erótikák, tucatóriások?

Csörög-e még a sok kis szélkereplő,

Amelynek szép volt minden ami szeplő?

Magyart és multat szánva nézdelők,

Nyugati szesztől kótyagos velők,

Koraszült bölcsek, véznák, betegek

Mit érez mostan horpadt melletek?

Hol vagytok mostan, kerge planétásak?

A vihar földjén csak egyet is lássak.

De hol vagytok haj? Merre csak szemem lát,

Vasizmú hősök verik a gyehennát,

Mely odvaiból zúgva tör elő.

Csönd, kis fiuk, csönd, – beszél az erő.

Nevetek mától: csiba, korcs javas!

Halljátok: beszél az Erő s a Vas.

Halljátok: sorsunk egy marad a földön,

Míg csak Krisztusra kereszt vár és börtön.

E földet s mit rajt teremt a zseni,

Paraszterőnek kell megvédeni.

Mert elsodorja véres áradat,

Ki vérengzők közt védtelen marad

És hová kéne, hogy elbujjatok,

Ha idevárnánk – azt a nyugatot!

Az a Nyugat, melyet majmoltatok,

S melytől vártátok a szent holnapot,

És a vad Észak, melyet épülésül

Rajzoltatok, már rothadt a penésztűl.

S akik megtartják néktek a világot:

Erkölcsben tiszták, harcban óriások,

S azoknak marad magtárjuk egész,

Kiket ki nem kezd a világpenész.

Halljátok ime s megtartsátok észbe

Koraszült kornak sok kis csenevésze:

Korhadt fa törzse, min harkály kopácsol,

Földre zuhan már vihartámadáskor.

Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak,

Állhat ellene szél forgatagának

És jöhet vihar világkeverő:

Mosolyogva állja szüz magyar erő!

(Przemysl, okt.)

Kép: mek.niif.hu/01100/01149/html/gyoni.htm

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.