Kalendárium
2013.05.13. 13:06
Február: Böjtelő hava
(Ősi magyar neve: Jégbontó hava)
Február 2.
Gyertyaszentelő Boldogasszony
Mária ekkor mutatta be az újszülött Jézust a templomban. Katolikus templomokban gyertyaszentelés van, régen égő gyertyákkal kerülték meg a templomot s a falu határát. A szentelt gyertya Jézust jelképezi: a gyertya méhviasza Jézus tiszta teste, a kanóca az Ő ártatlan szent lelke, a tűz, a világosság az Ő istensége. A gyertya áldozatul adja magát, hiszen elfogy, hogy az embernek szolgáljon, világítson. Jézus ugyanígy tett: magát áldozatul adta, hogy az Ő világosságában járjunk. Ő a világ Világossága.
A szentelt gyertya védte a családot égiháború, villámlás, jégeső és a gonosz kísértése ellen. Épülő ház falába vagy alapjába is a sok helyen szentelt gyertyát falaztak. A szentelt gyertya végigkísérte az ember életét: már a pólyás baba fejénél égett, esküvő alkalmával, s a haldokló ember kezébe is égő szentelt gyertyát tettek, így lámpással mehetett a lelke az örök élet menyegzőjére.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat.
Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul.
Február 3.
Balázs napja
Balázsjárás: Szent Balázs püspök közbenjár érettünk a Jóistennél, hogy ne legyünk betegek. A katolikus templomokban Balázs-áldás (balázsolás) van e napon. A pap két egymáshoz X alakban kötött, égő szentelt gyertyát torkunkhoz tart, s ezt mondja:
„Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden más bajtól.”
Balázs napján almát is szenteltek hazánkban. A szentelt almából a torokfájós ember nyelt le egy-egy darabkát. Napjához kötődik a balázsjárás: Balázs „vitézei” ugrándozva köszöntöttek be a házakhoz, a szoba közepén vasnyársat tűztek le, s daloltak, táncoltak.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Balázs napját már legrégibb kalendáriumaink számontartják: Népszerűségéről több középkori helynevünk: Szentbalázs (Somogy), Zalaszentbalázs, továbbá Kassa (1440, 1470, Erazmus társaságában), Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišska Kapitula 1470), Csíkszentlélek (1510) szárnyasoltárai tanúskodnak. Nem tudjuk, milyen célt szolgált még a középkorban Szent Balázs barlangja a Balaton melletti Szentgyörgy-hegyen.
Balázs-oltára volt a győri (1346), csanádi (1456), veszprémi (1462) székesegyháznak, a kassai Erzsébet-templomnak (1487). Vadosfa egyik oltárának (1754) szintén Balázs a patrónusa.
Vegyük ehhez még hozzá, hogy Balázs évszázadokon át legtörzsökösebb keresztneveink közé tartozik, ami a szent püspök pártfogásában való jámbor bizalmat is mutatja. Családnévként sok változatban él: Balázs, Balás, Balassa, Balcsa, Balcsó, Bacsó, Bachó, Bazsó, Balics, Baló, Balló, Balsa, Blaskó, Balczó, Balaskó. A keresztnevet értelmiségünk körében ismét népszerűvé tette Babits Mihály (Balázsolás) és József Attila (Altató) költeménye.
Február 4.
Szent Veronika
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Veronika, moldvai csángó alakjában Viron, legendabeli asszonyalak, aki a középkori jámbor néphagyomány, majd nyomában a keresztúti ájtatosság hatodik állomása szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak: a kendőn rajtamaradt az Üdvözítő képmása.
Február 5.
Ágota napja
A régiek tűzvész ellen kérték Ágota védelmét, s a haza szabadságáért imádkoztak hozzá. Hazánk több vidékén kenyeret szenteltek e napon.
Február 11.
Elek napja
Tavaszkezdő pásztornap. A székely hegyipásztorok e napon tartották a „kígyók ünnepét”, mert hitük szerint a kígyók ekkor bújtak elő odúikból. A pásztorok nem dolgozhattak e napon, mert úgy tartották, a kígyók bosszút állnának, s marháikat bántanák. Gonoszjáró nap volt e nap, ezért a határhegyeken máglyatüzeket gyújtottak a gonosz elűzésére.
A farsang
A vidám farsang ideje vízkereszt napjától húshagyókeddig tartó, több hetes időszak. Farsang farkának szombatjától kezdődött a farsangozás. Három napos evés-ivás, alakoskodás, tánc következett.
Böjtelő:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
A farsang utolsó három vasárnapja (dominica carnis privii, dominica privii), illetőleg a közbeeső harmadfél hét a régi egyházi kifejezés szerint, amelyet azonban templomi és kalendáriumi dolgokban jártasabb öregek is még ismernek: a böjtelő, böjti előkészület időszaka (Vorfastenzeit) volt. Ez leginkább februárra esik, innen a hónap régi elnevezése: bőjt elé hava, egyszerűen böjtelő, majd – már itt jegyezve meg – márciusnak böjt más (második) hava, másként, ritka főnévként böjtmás.
A böjtelő első vasárnapja a hetvenedvasárnap (Septuagesima), régiesen hetvenedik vasárnap, kódexeinkben kilencben hagyó vasárnap, kilenchagyó vasárnap. Középkori okleveleink keltezésében miséje lépcsőimádságának szavai nyomán Circumdederunt-vasárnap. Az elnevezés megértéséhez tudnunk kell, hogy a húsvéti, illetőleg nagybőjti előkészület a keleti egyházban manapság is már hetven nappal a Feltámadás előtt elkezdődik.
Kövércsütörtök
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
A húshagyó vasárnapot megelőző csütörtök, vagyis a farsang utolsó csütörtöki napja, amelynek középkori liturgikus, vagy más előzményeit biztosra vehetjük, bár forrásokat nem tudunk idézni, hajdani nyomokra egyelőre nem tudunk hivatkozni.
Az elnevezés a nap hagyományaival függ össze. Valamiképp minden archaikus tájunkon (Székelyföld, Moldva, Szeged, Göcsej) számontartják. Tréfás zabálócsütörtök, torkoscsütörök, Ipolytarnóc, Mihálygerge, Buják, palóc falukban zsíroscsütörtök, a teljes hétnek kövérhét, Göcsejben dobozucsütörtök neve is hallható, Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: kinek sok zabálócsütörtökje, annak sok hamvazószerdája és böjtje, vagyis könnyelmű, mának élő ember utána nélkülözni kénytelen. Szintén ő örökítette meg: nincsen ám minden nap zabálócsütörtök, vagyis több nap mint kolbász. A napot bunyevácaink, sokácaink hasonlóképpen debeli čtrtak, a horvátok tučny štvortok néven emlegetik. Olaszul is giovedi grasso. Számontartotta Németlövő (Deutch-Schützen) és Rábafüzes (Kohfidisch) németsége is. Itt Fastenpfingsten volt a neve. A kanász – éppúgy mint Márton napján – vesszőt hozva szerencséte kívánt. Szalonnával jutalmazták meg.
Február 12.
Húshagyókedd
A farsangi időszak utolsó három napját: vasárnapot, hétfőt és keddet „farsang farkának” nevezzük. Az utolsó nap húshagyókedd.
Ekkor hág tetőfokára a farsangi mulatozás, hiszen holnapra már hamvazószerda, a böjt kezdete.
A Székelyföldön ilyenkor több faluban eljátsszák Konc király és Cibere vajda verekedését, amelyben Cibere győz. Hogy miért? A két ember két időszakot jelképez: Konc a hús, a farsang időszakát jelöli. A cibereleves egyszerű, hús nélküli, böjtös étel, így Cibere vajda a böjt időszakát jelképezi.
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
Húshagyó, régiesen húshagyat, szerte Vasban, Zalában húsajó, huszjó, húshajó, hushajó, hadifalviak ajkán húsagyó, húsagyat, északi csángókén húshagyás, tréfás székely szóval csonthagyat, másként farsangháromnapok, háromnapok, farsang farka, Várgesztes, Vértessomló német népének ajkán heilige drei Faschingstag, Nagymányokon viszont heilige Fasching: a farsangi időszak három utolsó napja. Vigiliája a Lányi-kódex szerint a húshagyószombat. Lehetséges, hogy a szó a népnyelvben még ma is él, bár tudomásunk szerint nem jegyezték föl.
Február 13.
Hamvazószerda
Hamvazószerda
A nagyböjti időszak kezdete.
Hamvazószerdán kezdődik a 46 napos böjt. A templomban e napon előző évben szentelt barka hamujával hinti meg fejünket vagy homlokunkat a pap, és e szavakat mondja: „Emlékezzél ember, hogy porból vagy s porrá leszel.”
Régi nyelvemlékünk a Halotti beszéd 1150 körül íródott, temetési beszéd volt. Abban is arról olvashatunk, hogy az ember por és hamu.
Február 14.
Bálint napja
Bálinthoz a betegek imádkoznak.
Bálint napja a tavaszvárás idejére esik. Egyes vidékeinken e nap reggelén a jószág itatóvizébe szenteltvizet csöpögtettek. Régi magyar hagyomány, hogy akár van hó ezen a napon, akár nincs, az udvaron csíkot söpörnek, ahova a jószág nem fér oda, csak az ég madarai. Gabonaszemeket és aszalt gyümölcsöt szórnak nekik. A madarakat etetik e napon, hogy tavasszal a gyümölcsösben és a határban kárt ne tegyenek. Szőlőtermő vidéken a gazdák napfelkelte előtt megkerülték a birtokot, hogy a tolvajok és a madarak majd távol maradjanak a szőlőtől.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Bálint. Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő. Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hisz, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságod tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.
Volt azonban egy másik Bálint is, szintén szent püspök (jan. 7), akinek ereklyéi a passaui székesegyházba kerültek, és így a passaui egyházmegye társpatrónusa is lett. Németországban, Ausztriában, ott is Tirolban különösen nyavalyatörősök bizakodnak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozza. Ezt a kapcsolatot a Valentin és Fall szavak hasonló hangzása is segített megteremteni.
A két szent alakja főleg a germán népek tudatában eggyé olvadt. Így történhetett aztán, hogy Bálint jeles februári ünnepe és hagyományvilága voltaképpen a passaui székesegyház szentjét idézi. Így van ez hazánkban is.
Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink számontartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja már a középkor végén. Így az 1522. évi egyházi tizedjegyzék tanúsága szerint a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozik, sőt törzsökös helybeli családnévvé is válik. Ebből és hasonló székely jelenségekből föltétlenül arra kell következtetnünk, hogy magyar népünk körében is vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.
Február 15.
Kolos napja
Kolos a középkorban női név volt. A hagyomány szerint így hívták Szent István királyunk húgát.
Ezen a napon szedték az oltáshoz, szemzéshez az ágakat, melyeket Gyümölcsoltó Boldogasszony napján pincében, homokban tartottak.
Február 16. Julianna napja
Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között. Ő a névadója a Júlia szép leány balladai alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. Ikonográfiai nyomára sem akadtunk. Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a névadó. Így Ónod (1867).
Jámbor kalandregénnyé vált legendáját az Érdy-kódexben olvassuk.
Február 17.
Nagyböjt kezdete
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
Nagyböjt, az Érdy-kódexben negyvenlőböjt, az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak, amelynek kisebb megnevezett egységei: hetei, vasárnapjai, ünnepei is vannak. Középkori magyar nyelvhasználatban gyökerező nevük máig él idősebb népünk ajkán.
A böjt, népnyelvi alakjában bűt szó megbecsülendő régiségünk, hiszen még a magyar nyelv szakrális pogány rétegéből került át a keresztény szóhasználatba.
A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer ehettek napjában. Ennek az épületes, önmegtagadó életnek számos példája és nyoma maradt fenn népünk körében, mutatván azt, hogy a jókedvű áldozatban öröme telik. Mutatja azonban azt is, hogy a nép vallásos életében is döntő a hagyományok kultusza. A hivatalos enyhítések következtében már nem volna kötelezve a szigorú böjtre, különleges kikötésekre, de apáinak jámbor élete megszentelte, és így ő is a legújabb időkig megtartotta őket. Nálunk is akadtak még a múlt század végén is faluk, illetőleg paraszti közösségek, amelyek a halat nem számítva, csak növényi eredetű táplálékot vettek magukhoz. Még tejnéművel sem éltek. Nem zsírral, hanem olajjal főztek. Annyira mentek, hogy a böjtös eledelek számára több helyen, még nem is régen, külön edényeket használtak. Kiszombor helyi hagyománya szerint a nagyböjt péntekjein még főtt ételt sem ettek.
Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett lacticinium, keleti, görögkatolikus szóhasználat szerint fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett ilyenkor a hívek asztalára.
Mi a böjt?
Megtartóztatjuk magunkat testünk vágyaitól: nem fogyasztjuk kedvenc ételeinket, egyszerűbb, szegényesebb életet élünk. Hamvazószerdán és a böjti idő péntekein nem veszünk magunkhoz húst (katolikusok), s a két szigorú böjti napon hamvazószerdán és nagypénteken csak három alkalommal étkezünk.
A régi ember tojást, zsírt és tejterméket sem fogyasztott böjt idején. Lemondunk kedvenc időtöltéseinkről, és önmegtagadással, jócselekedetekkel készülünk Jézus szenvedéseire, magunk is részesedvén azokból.
Február 22. Üszögös Szent Péter napja
Üszögös Szent Péter, liturgikus nevén Péter székfoglalása (Cathedra Sancti Petri Antiochiae), a Müncheni-kódexben Szent Péter székébe ülete, az Érdy-kódexben Szent Péter apostol székben való felmagasztalása, a Debreczeni-kódexben Szent Pétörnek székös ünnepe, a Winkler-kódexben Üszögös Szent Péter. Népünk nyelvén Üszögös Szent Péter, Turán Üszögető Szent Péter, Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétör. Erre az elnevezésre nem hallottunk helyi magyarázatot.
Nálunk magyaroknál sajátos félreértés következtében szerencsétlen napnak számít. Csefkó Gyula mutatott rá, hogy őseink lefordították a hivatalos egyházi kifejezést: Szent Pétörnek ű székössége. Ebből olvasta ki azután a népnyelv az Üszögös Szent Péter alakot.
Ezen a napon az élemedett szegediek, főleg az asszonyok, nem nyúlnak lisztbe, mert majd megfeketedik, üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik és nem kél ki.
Pádén e napon nem volt szabad fűteni, hamuba nyúlni. Az ország több részén „üszögnapnak” tartották a hétnek ama napját, amelyre abban az esztendőben Üszögös Szent Péter napja esett, egész éven át rosszat hozó napnak számított. Tyúkot nem ültettek, mezei munkát nem kezdtek el, nem fogtak vetéshez, aratáshoz ezen a napon.
Darócban azt tartják, hogy az üszögnapon született gazdának, bármit is tehet, a búzája mindig megüszkösödik. Marosvásárhelyen élőszenes, vagy már lánggal égő hasábokat addig ütögettek a tűzhely lapjához, amíg az teljesen ki nem aludt.
Február 24. Mátyás napja
Mátyás volt a tizenharmadik apostol, akit az áruló Júdás helyére vettek az apostolok. Vértanúhalált halt ő is, szekercével fejezték le. Ezért ez a mondás róla: „Mátyás szekercével töri a jeget.”
„Mátyás tör, ha talál, ha nem talál, csinál.” – mondják a régiek: Ha Mátyás neve napján jeget talál, akkor azt elolvassza, ha nem talál, fagyot hoz. Mátyás királyt is a Duna jegén választották királlyá. Azt is tartották, Mátyás viszi el a havat, s szűrujjából kiereszti a pacsirtákat. A madaraknak ő osztja ki a sípokat. Göcsejben „Mátyás csukájának” nevezik azt a halat, amit e napon fognak ki, bármilyen fajta hal legyen is. Ettől egész évben szerencsés halászatot remélnek. A csukát a régi szegedi halászok szent halnak tekintették.
Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_julianna
jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_peter_apostol_szekfoglalasa__uszogos_szent_peter
Czárán Eszter: Világnak Virága 172. o. – 268. o.
Molnár V. József: Kalendárium 46. o.
jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/bojtelo
jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/hushagyo_kedd__a_farsangi_ido_zaro_napja
jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/hamvazoszerda__a_nagybojti_ido_kezdete
jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/kovercsutortok
jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nagybojt
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Kép: jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/urunk_bemutatasa__gyertyaszentelo_boldogasszony
|