Nemzeti ünnepek - Karácsony
2012.12.27. 17:50
Karácsony: az ünnep története
Karácsony napja az emberiség egyik legősibb ünnepe, s az év egyik kiemelt pontjaként jelezte a nap fordulását és egy újabb év eljövetelét.
A téli napforduló átalakulása
A téli napforduló napja az év egyik olyan sarokpontja volt, mely a nyári napfordulóval (azaz a Szent Iván-éjszakájával) együtt egységes keretet adott az időszámításnak. Míg a nyári napforduló során a legmagasabban állt a Nap, és a legrövidebb éjszaka következett be, addig télen a legalacsonyabban delel a Nap, és ekkor van az év leghosszabb éjszakája is.
A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli féltekén pont fordítva, június 21-22-ére. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték, hiszen ekkortól kezdtek az éjszakák újra rövidülni, és hosszabbodni a nappalok.
A Római Birodalomban az ünnepet a már erősödő Napisten, és Mithrász-kultusz nyomására az i.sz. 3. században rendelték el. Az ekkor erősödő keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta, így hamarosan az ő személyét is ehhez a naphoz kötötték.
Krisztus személye születése által kapcsolódik a téli napfordulóhoz, mint ahogy a nagy vallásalapítók, próféták és mitikus személyek születésnapja (és sokszor halála is) természeti fordulópontokhoz, az év legjelentősebb napjaihoz köthető. A titokzatos égi jel, a betlehemi csillag megjelenése is a fényt szimbolizálja a születés éjszakáján, amely így mintegy második napként tündökölt, elhozva ezzel azt, aki az emberiség bűneiért fényként küzd majd meg a sötétséggel, elhozva a reményt. Máté és Lukács evangéliuma szerint Názáreti Jézus Máriától és Józseftől, Dávid király leszármazottjaként, ám a Szentlélektől fogantatva született Betlehemben, ám ennek pontos időpontja nem esik egybe időszámításunk titokzatos, és "0" pontjával.
A Názáretben tanítani kezdő Jézust i.sz. 28-29-ben János keresztelte meg a Jordán folyóban. Ezután 12 tanítványt gyűjtött maga köré, és Isten országának eljövetelét hirdette. Tevékenységét elsősorban az Újtestamentum evangéliumai rögzítik, mely szerint három évet tölthetett tanítással. Keresztre feszítését Júdea és Samaria római helytartója, Pontius Pilátus rendelte el - a helyi zsidó vallási vezetők kérésére - (33-ban vagy 30-ban?), vélhetően a Jézus tanításai nyomán fellépő forrongás lecsillapítására.
Krisztus születésének keresztény ünnepe:
Krisztus születésének megünneplése csak később, a kereszténység térhódításával került előtérbe, ám ezután fokozatosan egybekapcsolódott a téli napforduló pogány ünnepével. Ténylegesen Nagy Konstantin egyházi reformja, és a kereszténység államvallásként való bevezetése után, és a niceai zsinat intézkedései kapcsán 325 és 335 között került sor az ünnep elismerésére. Az ünnep kitűzésének célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és a niceai zsinat határozatát liturgikus eszközökkel tegye népszerűvé, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben. Az ünnep napjának megválasztása nem volt egyértelmű, mert Jézus születése napjával kapcsolatban a sok uralkodó elmélet közül a téli napforduló csak az egyik időpont volt.
A IV. század során a legtöbb keleti egyház átvette Jézus születésének ünnepéül a december 25-i dátumot. Az ellenállás Jeruzsálemben tartott a legtovább, de végül ott is elfogadták az új időpontot. Az örmény egyház azonban a mai napig ragaszkodik a január 6-i karácsonyhoz. Miután keleten is december 25-én rögzült a karácsony, Jézus keresztelésére mint epifániára (Isten megjelenése) január 6-án emlékeztek (itt azonban a naptárreformok elutasítása miatt tolódik januárra a karácsony).
Az ünnep minden nyelven saját nevet kapott, amely azt tükrözi, hogy ennek mindenhol különleges jelentősége van.
Magyar Karácsony:
A Krisztus előtti eredetű ősi magyar karácsonyt mi magyarok honosítottuk
meg a Kárpát-medencében. A velünk kapcsolatba került szláv népek mind a
magyarból vették át a “karácsony” szót is.
Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi történész, később száműzetésben élő író, az
általa lefordított 12-13. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján jut arra a
meggyőződésre, hogy a magyarok őseinek hitvilágában is a legnagyobb ünnep a
karácsony volt, ennek az ünnepnek a jellegére a Karácsony szó utal, amely mély hangalakjában a kerecsen(y)sólymot idézi.
Az mai akadémiák a sólyomröptetés ősi szokását egyszerűen elhallgatják, helyette szláv illetve óorosz jövevényszónak minősítik a karácsonyunkat, hamisan azt bizonygatva,
mennyire tudatlan, szokásokat és neveiket is csak másoktól elcsenni képes népség
volt a magyar. Ez a történelemhamisítás tudatos és alaposan megtervezett. Az
eredményét a mindennapjainkban is látjuk és érezzük…
A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal
hozva a Nap-madarakat, a fényhozókat, a kerecsensólymokat. A kerecsensólymok
nem mások ezen tekintetben, mint a természetfölötti, szent “turul” madár élő
képei. A táltosok áldása után röptették föl őket a levegőbe, hogy elhozzák az új
fényt. Ezt nevezték “kerecsen(y) ünnep”-nek.
„A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott, éppúgy
mint a kereszténységnél az ige megtestesülésének... megemlékezése. A sötét
középkori táltos perek folyamán sokszor felbukkan a vallató kérdés a pogány
magyarság ünnepeire vonatkozólag, sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy
elejtett mondata világít rá a Karácsony fogalmára... Így vallotta 1245-ben Dala fia
Undó perében Rufus segesvári polgár: Krisztus születése ünnepén a régi magyarok
a sólyom ünnepét tartják. Obol várjobbágy szavai szerint pedig: Ekkor
(Karácsonykor) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait,
amiket a táltosok megáldanak... Kisszer Mihály szerint: A régihitűek Urunk
születése napján tartják a sólyom ünnepét... Ágota özvegy Ithe táltosról vallja a
következőket: Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepteti,
szokott énekelni és buzdítani azt ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha
emlékezetéből kiveszni ne hagyja... Boksa táltos védelmére felsorakozott tanúk
egyike, egy bizonyos Kozma a következőket mondja: A solymárok ünnepén,
amelyet régi nyelven Karácsonynak neveznek...” (Jegyzőkönyv részletek Fehér
Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvéből.)
Egyet tehetnénk ezekkel a tényekkel: Feléleszthetnénk ezt a hagyományt, magyar módon, befogadni a szokásainkba, úgy, ahogy mindig is tettük a történelem során. Hiszen keresztény vallásunk is tipikusan magyar ősiségből származó elemekkel van átitatva. Ezek akkor is érvényes, ha ilyen-olyan oldalak, vagy érdekek ezt támadják, nem fogadják el.
A karácsonyt hagyományosan a család és a gyermekek ünnepének is tekintik, akik a kis Jézus (keleten és a katolikus nyugati vidékeken) vagy Szent Miklós, a Mikulás (nyugati protestáns országokban) nevében kapnak ajándékot.
Forrás: mult-kor.hu/20121224_karacsony_az_unnep_tortenete?pIdx=1 alapján.
mult-kor.hu/20121224_karacsony_az_unnep_tortenete?pIdx=2 alapján.
mult-kor.hu/20121224_karacsony_az_unnep_tortenete?pIdx=3 alapján.
mult-kor.hu/20121224_karacsony_az_unnep_tortenete?pIdx=4 alapján.
ujszeged.hu/pdf/karacsony.pdf Szántai Lajos írása alapján.
magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/hagyomanyokunnepek/Karácsonyi%20szokások/4304-Karacsony-tortenete.html alapján.
Kép: nemnemsoha.gportal.hu
|