Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
Magyarországon csak halála után fedezték fel Wass Albertet, mint az erdélyi magyar irodalom nagy alakját. A hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, miközben vannak, akik a legnagyobbak között emlegetik.
Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül. Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceaucescu elnökségének éveiben Romániában betiltották a könyveitMűveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.
Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
Családja
A Wass család eredete az Árpád-korig vezethető vissza, és egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak. A család 1744-ben, Mária Teréziától kapott grófi címet.
Nagyapja, Wass Béla országgyűlési képviselő majd Szolnok-Doboka vármegye főispánja volt. Apja Wass Endre (1886–1975), anyja losonczi báró Bánffy Ilona (1883–1960) unokatestvérek voltak.
Ifjúsága
A Kolozsvár melletti Válaszúton, a Bánffy-kastélyban született 1908. január 8-án. Szülei korán elváltak, így leginkább nagyapja, Wass Béla jelentette a biztos pontot gyermekkorában. Középiskolai tanulmányait Kolozsvárott a Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. 1926-ban érettségizett.
Debrecenben, a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, és szerzett erdészeti diplomát. A németországi Hohenheimben és Párizsban, a Sorbonne-on tovább tanult, és újabb erdőmérnöki, és vadgazdasági diplomákat szerzett. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte.
Első felesége unokatestvére, Wass Ilona lánya, báró Siemers Éva (1914–1991) lett. „Családi nyomásra 1935-ben feleségül vettem unokahúgomat, a hamburgi Siemers Évát. Így sikerült csak megóvnunk a családi birtokot a csődbejutástól.”
Hat gyermek (Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre) apja, akik közül Csaba hároméves korában meghalt.
Nagyapja, Wass Béla (1853–1936) halála után átvette az egyházi tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház kerületének főgondnoka lett.
A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.
Trianonról
A trianoni békediktátum a család életében is impériumváltást jelentett, amely változtatott a fennálló tulajdonviszonyokon. Az erdélyi magyarság drasztikusan új helyzetbe került: a magyar szót felváltotta a román, ez lett az utasítások és a parancsok nyelve. A hatalom egykori birtokosai is kiszolgáltatottá váltak az új rezsimmel szemben. Helyzetük súlyosságát csak fokozta a demokratikusnak kikiáltott agrárreform, amelynek során elkobozták a magyar egyházaktól és földbirtokosoktól földbirtokaik legnagyobb részét és ezen földeket a románok között osztották szét. A Wass-család életében is húsba vágó változások következtek be: korábbi jólétükhöz képest szinte földönfutókká váltak. Mások kezébe került erdeik jelentős része is, amit egyaránt sérelmezett Wass Endre és fia, Albert, mert mindketten szerettek vadászni.
A falu hangulatán is apátia lett úrrá. Az egykori román jobbágyok a hatalom támogatását maguk mögött érezve bátorodtak fel. A Wass-család azonban nem törődött bele a hirtelen változásba. Évszázados tapasztalataikat tanulással kombinálva maguk gazdálkodtak. A falusiak, ha némi pénzhez kívántak jutni, a grófhoz szegődtek, vállalva a rigorózus és kemény kezű, de igazságos Wass Endre diktálta irányt. Wass Endre a rendetlenkedő alkalmazottakat megbüntette, vállalva a román bíróság elé citálás „ódiumát” is. 1918 után a frontról tisztként visszatért Wass Endre csak ekként tudta biztosítani saját és családja megélhetését.
Wass Albert világképére így nagy hatással volt a családi háttérül szolgáló mezőségi világ és az erdélyi nemesség életmódjából fakadó élmények: ősztől nyár elejéig tartott a kolozsvári lét, majd nyáron és ősszel a családi birtokon tartózkodva csodálhatta a „korláttalan természet vadvirágait”. A szentgothárdi kastély, az ősi birtok csonka mivoltában is grandiózus gyönyörűsége, a parkban összegyűjtött megannyi fa és cserje, az erdő életvilágának változatossága egy életre rányomta bélyegét majdani író természettel való kapcsolatára, melynek örök szerelmese maradt.
Wass Albert a későbbiek során írt és nevelt, miközben az erdélyi magyar társadalom összefogásának egyik katalizátoraként arra is ügyelt, hogy a trianoni békediktátum revíziójáért tett fáradozások ne maradjanak eredmény nélkül és sikerüljön változtatni a kisantant államokban kisebbségi létre kárhoztatott magyarság sorsán.
Első irodalmi élménye Selma Lagerlöf Gösta Berlings saga című romantikus regénye volt. Irodalmi pályafutását versek írásával kezdte, melyeket a Pásztortűz, az Ellenzék, majd az Erdélyi Fiatalok című sajtóorgánumokban publikált. Első verseskötete 1928-ban jelent meg Virágtemetés címmel Kolozsvárott. Második verseskötete 1930-ban Fenyő a hegytetőn címmel jelent meg. Az 1932-ben megjelent A temető megindul című színműve magára irányította az erdélyi Helikon című folyóirat szerkesztőinek figyelmét. Az irodalmi szárnyakat próbálgató Wass Albert később a helikoni írók társaságának tagja lett, melynek illusztris személyiségei többek között Áprily Lajos, Dsida Jenő, Gulácsy Irén, Kós Károly, Nyirő József, Reményik Sándor, Szabó Dezső és Tamási Áron voltak.
Jellemző világnézeti felfogása, a transzilvanizmus is ekkor forrott ki benne. A transzilvanisták az erdélyi magyarság önálló külön lelkiségét és jellemét tételezték fel és ennek a külön karakternek a vizsgálatával igyekeztek definiálni az erdélyi lélek fogalmát, amelynek elemei: az önálló erdélyi történelem, az erdélyi táj szerepe és a különleges tolerancia elve. A transzilván ideológia az erdélyi kultúrák és népek sorsközösségének gondozását tartotta céljának.
Erdélyt és az erdélyi szellemiséget Wass Albert művei valósággal misztifikálják. Erdély Wass Albert számára nem csupán egy földrajzi egység volt: minden jelképezett, ami jó és tisztességes a Földön. Erdély a történelmi krízisek során mindig Magyarország utolsó mentsváraként szolgált, a magyar kultúra menedékeként.
A háború alatt
Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg.
A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta.
Emigrációban
Először Sopronba utazott, majd 1951-ig Németországban élt, Bleichbachban, később Hamburgban. Onnan négy fiával, 1951. szeptember 21-én az amerikai hatóságok megfelelő vizsgálatainak lefolyása után (egészségügyi, illetve hatósági vizsgálatok) az Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig a Floridai Egyetemen a nyelvi laborban dolgozott technikai segédszemélyzetként (ő kezelte a magnószalagokat). Feleségét tüdőbaja miatt nem engedték beutazni az Államokba, ő Endre fiával Németországban maradt, később el is váltak.
A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért.
Wass Albert 1952-ben újranősült, a skót származású Elisabeth McClaint vette feleségül.
Az Egyesült Államokban töltött emigrációja során a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lakott haláláig (egyes híradások szerint öngyilkos lett).
Halála kétséges, mert az Államokban való tartózkodása alatt több merénylet érte, bár ezt bizonyítani soha nem sikerült neki.
Az újabb és újabb merényleteket az tette szükségessé a román állam részéről, hogy az író ebben az időszakban volt a legaktívabb, hiszen politikai kapcsolatai révén folyamatosan látta el az egyetemeket a magyarságról szóló dokumentumokkal, sőt politikusként Kossuth Duna-föderációs elvét is felvetette. („Szívügyemnek tekintettem a Románia Szocialista Köztársaságban élő elnyomott kisebbségek helyzetének bemutatását. A velük szemben megnyilvánuló brutális bánásmódra világszerte felfigyeltek az utóbbi években.”)
Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak (illetve egy része Floridában, valamint az Istenszékén lett szétszórva).
A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült (ezt a díjat 1940-ben is megkapta) és több irodalmi társaság is tagjává fogadta.
„Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.”
A Következő film Wass Albertről szól, érdemes megnézni:
Nyitóoldalunk képeinek forrása a nemnemsoha.gportal.hu honlap. Köszönjük a szerkesztőknek, hogy engedélyezték az általuk hosszú időn át gyűjtött képek használatát!
A képek 1919. és 1944. között kerültek kiadásra, plakátokon jelentek meg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Wass Albert élete
Súgó
Frissítés
