Származása, családja:

Horthy szülei, Halassy Paula és Horthy István. A család őse, Horti István 1635-ben kapott nemesi oklevelet II. Ferdinánd királytól. Az ekkor már Északkelet-Magyarországon élő, székely eredetű család nevéről azonban már jóval korábban, a 16. század végén említést tesznek Debrecen város jegyzőkönyvei. Szerepük azonban nem lehetett jelentős, mivel nevükön kívül más adatot nem jegyeztek fel róluk. A nemesítésre Kolozs vármegyében került sor 1657. június 21-én.

Horthy Miklós apja, Horthy István (1830–1904), a magyar főrendiház tagja, egy 1500 holdas birtok tulajdonosa, igen szigorú ember volt – még saját gyermekeivel is. 1857-ben kötött házasságot dévaványai Halassy Paulával (1839–1895). Kilenc gyermekük született: István, Zoltán, Béla, Paula, Miklós, Erzsébet, Szabolcs, Jenő (kétéves korában elhunyt) és Jenő.

Horthy fivérei közül István (1858–1937) lovassági tábornokként szolgált az első világháború során és számos magas kitüntetést kapott. Miklóshoz hasonlóan ő is a Mária Terézia-Rend birtokosa volt. Az ellenforradalom idején Székesfehérvárott szolgált, és támogatta öccse törekvéseit, visszavonulásától haláláig pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatóságának képviselője volt.

Horthy Miklós 1901. július 22-én Aradon kötött házasságot jószáshelyi Purgly Magdolnával (1881–1959), Purgly János és Vásárhelyi Ilona leányával. Négy gyermekük született:

Magdolna (1902–1918), Paulette (1903–1940), előbb vitéz Fáy László földbirtokos, majd gróf Károlyi Gyula neje. István (1904–1942), a MÁV gépgyár főmérnöke, 1940–1942 között a MÁV elnök vezérigazgatója, majd rövid ideig kormányzóhelyettes, hadirepülőgép-szerencsétlenségben halt meg Ukrajnában. Felesége Edelsheim-Gyulai Ilona volt.

Miklós (1907–1993), feleségül vette Károlyi Mária Consuelo grófnőt.

Gyermekkora, iskolái

Gyermekkorát nyolc éves koráig a családi birtokon, Kenderesen töltötte. A családi visszaemlékezések szerint eleven és kalandszerető gyermek volt.

Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte Kenderesen (1874–1876), majd a Debreceni Református Kollégiumban (1876–1878). Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a Lähne-tanintézetben (1878–1882) végezte, ahol németül oktatták. Béla bátyja a fiumei tengerészeti akadémia növendéke volt. Hadapróddá avatása előtt két hónappal, hadgyakorlat közben halálos baleset érte. A családi akarattal szembeszegülve 1882 őszén Horthy Miklós saját elhatározásból lépett bátyja helyére a fiumei tengerészeti akadémián. A 612 jelentkező közül csak 42 nyert felvételt az akadémiára, köztük Horthy is. Az akadémia szigorúságát az jellemezte a legjobban, hogy a hallgatók harmada kibukott vagy kimaradt. Az akadémia során a matrózoktól megtanult olaszul és horvátul is. Emellett németül, angolul és franciául is beszélt. 1886. október 7-én avatták az osztrák-magyar hadiflotta II. osztályú tengerész-hadapródjává.

Tiszti karrierje

Szolgálatát a háromárbocos, segédgőzgéppel felszerelt vitorlás Radetzky fregatton kezdte meg. 1890-ben már sorhajózászlósként szolgált a Konstantinápolyban horgonyzó Taurus állomáshajó fedélzetén. Kiváló sportember lévén nagy tekintélyt vívott ki a helyi úri körökben. Kiválóan vitorlázott és eredményes középtávfutó volt. Vívásban hadseregbajnoki címet nyert. Emellett kerékpárversenyzőként és teniszben is kiemelkedően teljesített (párosban legyőzte az angol hadseregbajnok párost), valamint elsőosztályú lovas volt. Fenti sporteredményei, jó tánctudása, megnyerő modora és az általa beszélt nyelvek a társasági körökben szívesen látott emberré tették.

1909 és 1914 között I. Ferenc József király szárnysegédje volt – emlékirataiban hangsúlyozott tisztelettel emlékezett meg az uralkodóról. 1914. január 20-án érte el a sorhajókapitányi rendfokozatot, amely a szárazföldi hadseregben az ezredesinek felelt meg.

I világháború

Tengerész korában bejárta a világot, hat nyelven beszélt, Ferenc József császár és király mellett szárnysegédként szolgált. A Ferenc József mellett töltött szolgálat különös elismeréseképpen négyéves megbízatását meghosszabbították, ráadásul ismét előrébb léphetett a ranglétrán: 1914 januárjában sorhajókapitány lett, ami a szárazföldi hadseregben az ezredesi rangnak felel meg. Az első világháború kitörése után Polába utazott és átvette a Habsburg IV. csatahajó osztály zászlóshajójának parancsnokságát. Már 1914 decemberében kinevezték az új, 1915 januárjában szolgálatba állított Novara gyorscirkáló parancsnokává. 1917 őszén egy újabb hajó, a Prinz Eugen parancsnokságát vehette át. A háború végén IV. Károly uralkodó Horthyra bízta a legkeserűbb feladatot, amit flottaparancsnok kaphat: neki kellett átadnia a hajóhadat 1918. október 31-én az alakulóban lévő délszláv állam képviselőinek.

Horthy nem volt szűk látókörű nacionalista, de hazafi, és mindezen felül igazi és hamisítatlan gentleman volt a szó legszorosabb értelmében. Horthy Miklós számos korabeli visszaemlékezés szerint megnyerő személyiségnek bizonyult: remekül értett ahhoz, hogy miként nyerje el mások szimpátiáját, akár egyetlen, futó találkozás alkalmával is. Horthyval találkozva számos korabeli politikus került a hatása alá, elsősorban közvetlen őszintesége, kedvessége, nyelvi virtuozitása (hat nyelven beszélt: magyarul, horvátul, olaszul, németül, franciául és angolul) és az őt körüllengő autoritás okán. A Kormányzó különböző politikai nézeteket valló politikusokat vont bűvkörébe, köztük George Lansbury brit pacifistát, Joseph Davis amerikai követet és egy rövid időre Adolf Hitlert is. Még a másokról rigorózus ítéletet alkotó Sztálin is relatív jóindulattal tekintett rá (anélkül, hogy találkozott volna vele).

Az ellenforradalom élén

A tanácsköztársaság idején csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, Magyarországon 1918. november 16-án kikiáltották a köztársaságot. 1919. január 11-én gróf Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották, aki március 21-én átadta a hatalmat a Magyarországi Szocialista Pártba tömörült kommunistáknak és szociáldemokratáknak. A tényleges hatalom viszont, a bolsevik ideológiával megfertőzött Kun Béla és elvtársai kezeibe került. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és bevezették a lenini gyakorlatot követő (példátlan méretű terrort jelentő) proletárdiktatúrát. Vizsgálatok és bírósági ítéletek nélkül likvidálták az embereket.

A Tanácsköztársaság 133 napos fennállása során, 93 helységben, 590 embert gyilkoltak le Kun Béláék, vagyis uralkodásuk minden egyes napjára, több mint négy gyilkosság esett. Ehhez a „számlájukhoz” lehetne írni a fehérterror áldozatait is, hiszen vitathatatlan, hogy a vörösterror nélkül nem létezett volna fehérterror!

Az egyre fokozódó rémuralom országos félelmet, nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki, amely fokozódott azzal, hogy Kun Béláék politikai és katonai baklövései következtében, az országba betört cseh és román csapatok pusztították és fosztogatták a polgári lakosságot.

Az ország bel-és külpolitikai helyzetének normalizálására - Szegeden - egy nemzeti kormány jött létre (1919. május 31-én). Horthy Miklóst hadügyminiszterré, és a megalakult hadsereg fővezérévé nevezték ki.

A Forradalmi Kormányzótanács az antanthatalmak elégedetlensége, a katonai vereségek, és a nemzeti erők növekedésének együttes hatására augusztus 1-jén lemondott. Kun Béla néhány elvtársával Bécsbe menekült.

Horthy Miklós kormányzóvá választása

A nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. Százhatvanhárom képviselőből száznegyvenegyen jelentek meg az ülésen. Titkos szavazással Horthy 130, gróf Apponyi Albert 7 szavazatot kapott.

Az ország konszolidációs időszaka

Horthy Miklós egy vesztett háború, a vörösterror, a fehérterror, és a cseh-román intervenció minden katasztrofális járulékát követően vállalta az ország vezetését, és erkölcsi-gazdasági-politikai-katonai talpra állítását.

(„Ami a fehérterrort illeti, ezzel kapcsolatban Prohászka Ottokár úgy fogalmazott, hogy az a magyar nép felhorgadása volt a „vörös mocsok” ellen. Ez egy püspöktől talán erős leírásnak tűnhet, az azonban tény, hogy a történelem csak időrendben értelmezhető, s a fehér terror valóban a vörös terrorra adott válasz volt.”)

A trianoni békeszerződés értelmében az ország területe 283 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, lakossága pedig 18,3 millióról 7,6 millióra csökkent! Megközelítőleg 5 millió magyart rekesztettek ki az anyaországból! Az elvesztett területeken voltak az ország leggazdagabb ásványlelőhelyei, erdő-és vadgazdaságai.

A háborús vérveszteségtől legyöngült, az igazságtalan békeszerződéssel megcsonkított, a románok és csehszlovákok, valamint a hazai bolsevikok által pusztított és kirabolt ország népe iszonyatos erőfeszítéssel és élni akarással állt talpra.

Horthy Miklós, hatalmának megszilárdulási ütemében, fokozatosan felszámolta a vörösterror miatt revánsot vevő tiszti különítményesek önbíráskodását, és világviszonylatban is példamutató közbiztonságot hozott létre az ország egész területén. Vezetésével, a magyar nemzet viszonylag rövid idő alatt (6-8 év elteltével), megkezdte a felzárkózást a nyugati államok szintjéhez. Fellendült a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem. A Pengő (a Koronát 1926-ban felváltó új pénzegység) Európa egyik legerősebb valutája lett, és értékállósága a második világháború végéig stabil maradt.

Világ és európai hírű gyárak tömegei nőtték ki magukat az országban. Megnyílt a kontinens első földalatti vasútvonala, a világ első telefonhírmondó központja, és Európa egyetlen ópiumgyártó üzeme.

Az oktatás, az orvosi ellátás és a közbiztonság mintaszerűen lett megszervezve! A magyarság bebizonyította, hogy a legnagyobb tragédiából is van kiút, ha a csüggedést, a hit és a tenni akarás váltja fel az emberekben, vezetőik pedig értik a dolgukat!

A statisztikai adatok igazolják a lakosság lélekszámának növekedését, és a gazdaság fejlődését.

Horthy külpolitikája

Horthy Miklós tudatosan törekedett a Trianoni-béke revíziójára, de kizárólag politikai eszközökkel akarta megoldani. Szovjetellenességének indítéka ma már aligha igényel magyarázatot, a legújabb kori történelmet ismerők számára. Ennek ellenére, ugyanolyan korrekt politikai és gazdasági kapcsolatot tartott a Szovjetunióval, mint más államokkal.

Kezdetben, az olaszokkal való együttműködésben vélte megtalálni a német és a szovjet fenyegetettség „orvosságát”. A Berlin-Róma tengely létrejöttével viszont – kényszerűségből - a németek felé orientálódott, bár valójában sohasem szimpatizált Hitlerrel, és ez akkor is igaz, ha a protokoll írott vagy íratlan szabályai, a nemzetközi politikai és katonapolitikai helyzet változásai, valamint az ország érdekei, esetenként az előző megállapítást megkérdőjelező nyilatkozatokra késztették.

1939 augusztusában még Sztalin is szövetséget kötött Hitlerrel, és szeptemberben együtt rohanták le Lengyelországot (miközben a magyar kormány nem járult hozzá, hogy a német csapatok Magyarország út-és vasútvonalait használják a lengyelek elleni felvonulásukhoz), és Horthy tízezrével fogadta be a lengyel menekülteket hazánkba!

Horthy Miklós nem egy esetben ellent mondott Hitlernek, de nem állt rendelkezésére olyan katonai erő, amellyel érvényesíthette volna álláspontját egy olyan birodalommal szemben, amely néhány hét vagy hónap alatt kis és nagy államok tömegeit rohanta le, amelyet csak a Szövetséges Hatalmaknak sikerült hatalmas vér- és anyagi áldozatokkal kapitulációra kényszeríteni.

Horthy kormányzó külpolitikai eredményét fémjelezték a tengelyhatalmak (1938. november 2.) első, és (1940, augusztus 30.) második bécsi döntései, miszerint Magyarország visszakapott Csehszlovákiától 11 927 km2-es felvidéki és kárpátaljai, Romániától pedig 43 591 km2-es észak-erdélyi és székelyföldi területet.

1940. november 20-án hazánk csatlakozott a német-olasz-japán Háromhatalmi Egyezményhez, és december 12-én sor került a jugoszláv-magyar örök baráti szerződés megkötésére. Jugoszlávia 1941. március 25-én szintén csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, de néhány nap elteltével (puccsszerűen) egy németellenes kormány jutott hatalomra, amellyel a szovjetek április 4-én barátsági és megnemtámadási szerződést kötöttek.

Hitler április 6-án elindította csapatait a jugoszlávok ellen, és már a támadás első napján 50 kilométert nyomultak előre. Április 10-én elfoglalták Zágrábot, és ugyan ezen a napon kikiáltották a Független Horvát Köztársaságot. Horthy a magyarlakta területek védelme érdekében - április 11-én - utasította a honvédséget a Bácska, a Muraköz és a Muravidék megszállására, és ezzel a döntésével ismételten bebizonyította államfői nagyságát és stratégiai rátermettségét.

Az akkori kritikus helyzetben ugyanis: vagy átengedte volna az érintett területeket a németeknek, vagy (esetleg) a szovjeteknek, hiszen jól tudta, hogy Sztalin a balti-államok bekebelezésén kívül,- mongol, kínai, finn, román és lengyel területeket is annektált. A világ közvéleménye alig-alig emelte fel a hangját, amikor pl. Finnországot hadüzenet nélkül megtámadta és megcsonkította. A bolsevikok bölcs intuícióként üdvözölték Sztalin akcióját, Horthyt viszont a mai napig átkozzák, mert a Jugoszláviában élő magyarokat megsegítette.

Horthy és a második világháború

Hozzá nem értők számára egy kötetre való adat sem lenne elegendő annak bizonyítására, hogy Magyarország (geostratégiai helyzete miatt) egyszerűen nem maradhatott ki a második világháborúból! Legfeljebb egy időhúzás „eredményeként”, a német megszállás évekkel hamarabb következett volna be, és az ország lakossága nagyobb áldozatoknak lett volna kitéve.

Németország 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. Olaszország és Románia még az nap hadat üzent a szovjeteknek. Június 23-án Szlovákia és Horvátország is csatlakozott a németekhez. Június 25-én a dán kormány visszahívta követét Moszkvából, francia, belga, holland és spanyol önkéntesek jelentkeztek a szovjet frontra. A svéd kormány hozzájárult ahhoz, hogy területén keresztül Norvégiából Finnországba német csapatokat szállítsanak. Június 26-án Finnország is hadba lépett a Szovjetunió ellen.

Horthy és a magyar kormány még várakozó állásponton volt, de a Kassát ért bombázás felgyorsította az eseményeket, és a szovjetek elleni – elkerülhetetlen – hadüzenet deklarálását június 27-én. Nem mi voltunk az elsők, akik ezt a tragikus és kényszerű lépést megtettük. Magyarország csak egy apró kis figura volt a nagyhatalmak politikai-katonai sakktábláján.

Horthyt, még a megtámadott Szovjetunió vezére, és az emberiség történelmének legkegyetlenebb gonosztevője – Sztalin - sem nyilvánította háborús bűnössé, csupán a hatalomért lihegő magyar bolsevikok kutatták, hogyan találjanak (vagy kitaláljanak) valami kompromittáló anyagot Horthy ellen.

Horthy és a magyarországi zsidókérdés

Felesleges lenne azt vitatni, hogy Horthy szerette-e a zsidókat, vagy sem. Kétségtelen, hogy az idemenekült zsidók Magyarországon voltak a legnagyobb biztonságban, a német megszállás (1944. március 19.) bekövetkeztéig. Horthy kormányzó, még a megszállást követően is (augusztus 26-án) az esztergomi páncélos hadosztály rendelte Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapot a főváros zsidó lakosainak elhurcolásában.

(„Horthy a zsidósággal kapcsolatban, bár ő maga református volt, két katolikus, Prohászka Ottokár püspök, illetve egy jezsuita szerzetes, Bangha Béla álláspontját osztotta. Ők azt mondták, a hazai zsidóság alapvetően két táborra osztható. Egyik részük beilleszkedett a társadalomba, Magyarország hasznos polgára akar lenni, másik részük azonban az ateista, kommunista, gyakran szabadkőműves zsidó, utóbbiak ellen fel kell lépni.”)

Vitathatatlan, hogy Horthy a német megszállást követően, a hazai eseményeket egyre nehezebben tudta befolyásolni, ahhoz sem katonai erővel, sem környezetének politikai támogatásával nem rendelkezett.

Horthy akkor jutott a fizikai és lelki összeomlás határára, amikor Miklós fiát a Gestapo elrabolta, és a háborúból való kiugrási kísérlete nem sikerült. Ekkor már hajlott kora (76 éves volt) sem tette lehetővé a németek által támogatott Szálasival szembeni fellépését, ezért az erőszaknak engedve ezt tudomásul vette.

Összegzés

Nagy tekintélyre tett szert: az 1938 és 1941 közötti országgyarapításokat követően amerre csak ment legendás fehér lován, egyenruhájában a csapatok élén, az iránta megnyilvánuló tisztelet és szeretet ezer meg ezer jelével találkozott. Hódoló küldöttségek, hálaadó istentiszteletek, zászlószentelések jelezték útját.

Ellenezte a szélsőségeket, akár balról, akár jobbról is jöttek. Politikai credóját az alábbiakban foglalta össze:

„Ebben az országban végre rendnek kell lennie, és én rendet is fogok tartani. A rendetlenkedőkbe belelövetek, és ha az jobbról történik, a különbség csak annyi, hogy azokba fájó szívvel fogok lövetni, míg egy baloldali rendetlenkedésbe passzióval.” (Vitéz nagybányai Horthy Miklós, kormányzó)

Titulálták őt már fasisztának, németbarátnak, jóllehet szinte megismerkedésük első percétől sorozatos és egyre erősödő konfliktusai voltak Hitlerrel, akit egy ízben barna inges marxistának nevezett, ez első klessheimi találkozó után pedig azt mondta róla, hogy soha többé nem akarja látni azt az őrült festőt. Hitler „meg is hálálta”, amikor elraboltatta még életben lévő egyetlen fiát és letartóztatta Horthyt. (A nyilasok vezérét, Szálasi Ferencet pedig bírói úton börtönbe záratta, híveit pedig eltávolította a hadseregből.)

Horthy Miklós, a Magyar Nemzeti Hadsereg fővezére a Nemzetgyűlés által 1920. március 1-jén 93%-os szavazattöbbséggel Magyarország kormányzójává választva lépett be a magyar történelem porondjára.  1944-re Magyarország a hitleri Európában furcsa anomáliává: a barbárság tengeréből kiemelkedő szigetté vált, ahol egyedül sikerült a politikai pluralizmusnak és a törvényes rendnek legalább egyes komponenseit megőrizni. Ez a siker a forrása Horthy legfontosabb örökségének a magyar történelem számára: noha ellenezte a demokratizálódást, ellensége volt a liberalizmusnak és a radikális reformoknak, ő tette elkerülhetővé, hogy mindezen irányzatok képviselői kiszoruljanak a magyar társadalomból.

Rossz lépés volt a részéről, hogy a német zsarolásnak engedve lemondott, ahelyett, hogy külföldre menekülve megpróbált volna emigráns kormányt alakítani.

Ennek ellenére, összességében Horthy a magyar történelem pozitív személyisége. A tanácsköztársaság idejében fennállt a veszélye, hogy Magyarország eltűnik a térképről. Ezt az akadályozta meg, hogy Horthy brit támogatással 80 ezres honvédséget szervezett és átvette az irányítást Budapesten. Vitathatatlan érdeme e mellett az is, hogy a világháború és a kommunista diktatúra következtében megrogyott, megtépázott országot talpra tudták állítani, gazdaságilag, politikailag.

Méltatlan, az őt még manapság is érő vádak, a személyével kapcsolatos indulatok, hazugságok.

Ezerszer többet tett az országért, mint amennyi hiba felróható neki. Itt lenne az ideje, hogy jó és rossz döntéseit is figyelembe véve, objektíven beszéljenek róla.

Magyarországot 1920-tól 1944-ig olyan ember kormányozta, akire büszke lehet minden magyar állampolgár. Horthy Miklós akkor vállalta a hatalom átvételét, amikor Magyarország történelmének legmélyebb pontjára jutott. A háborús veszteségek, a vörösterror és a trianoni békeszerződésben lévő határozatok,- a tatárjárásnál vagy a mohácsi vésznél is súlyosabb sebet ejtettek az ország testén. Egy bűnös, kegyetlen és idegen ideológiai képviselői megosztották az állampolgárokat, és minden társadalmi vagy egyházi törvényt felrúgva, a szabad rablást, ártatlan emberek kivégzését, kitelepítését és/vagy megkínzását vezették be az egész országban, idegen személyek, címek, címerek-és jelképek tiszteletére kényszerítették a magyar népet.

Horthy Miklóst életvitele és életműve emeli a legnagyobb magyarok soraiba! Hazánk sorsának tragikus alakulása miatt nem hibáztatható, azt tette, amit az adott esetben (és lehetőségei birtokában) bűn lett volna nem megtenni, mert bizonyítható, hogy még rosszabb helyzetbe kerülhettünk volna.

Horthy emberfeletti lelkierővel reagálta le a családját sújtó sorozatos tragédiákat, munkájában képes volt függetleníteni magát személyes gondjaitól.

Hazáját mérhetetlenül szerette, széleskörű nemzetközi kapcsolatait felhasználva még Portugáliában is (az emigrációból) sokat tett a magyarságért, bár itthon csak pejoratív szövegkörnyezetben emlegették a hatalom szószólói. Az ’56-os magyarországi forradalom és szabadságharc eltiprását követően, testileg és lelkileg összeomlott. Egészségi állapota annyira megromlott, hogy decembertől kezdve már csak nagyritkán kelt fel betegágyából. 1957. február 9-én halt meg, temetése (február 11-én) abban a lisszaboni temetőben volt, amelyben egyszer menyének (Horthy István kormányzó-helyettes özvegyének, gróf Edelsheim Gyulai Ilonának) a következőket mondta: „Itt szeretnék pihenni, amíg haza nem visznek egy szabad Magyarországra”.

Kívánsága teljesült. Hamvait 1993. szeptember 4-én, a kenderesi családi kriptában helyezték örök nyugalomra, felesége és négy gyermeke földi maradványai mellé.

Részletesebben a következő filmből ismerhető még meg Horthy Miklós, a kormányzó:

Forrás: http: hu.wikipedia.org/wiki/Horthy_Mikl%C3%B3s

Bencsik Gábor: Horthy Miklós - Magyar Mercurius, Budapest, 2001

Csonkaréti Károly: Egy lovagias tengerész -  In: Ki volt Horthy Miklós? - Rubicon 2001/1. szám

Horthy Miklós - Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása, Budapest, 1939

Thomas Sakmyster: Ki volt Horthy Miklós? - Admirális lóháton és kormányzói székben - In: Ki volt Horthy Miklós? - Rubicon 2001/1. szám

Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz - In: Magyar jobboldali hagyomány 1900-1945 - Rubicon 2009/1-2. szám

Nemnemsoha.gportal.hu

karpatiharsona.info Horthy Miklós kormányzó rövid életrajza alapján.

Magyar Demokrata hetilap – 14. o. Beszélgetés Raffay Ernő történésszel – alapján.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.