A komatálat a nagyobb lányok a kisebbekkel küldték el a választott barátnőjükhöz, verssel beköszöntve:

Komatálat hoztam, 

Fel is aranyoztam, 

Koma küldte komának,

Hogy váltsa ki magának.

Ha nem váltja magának,

Küldje vissza komának.

(Dobos 1962: 111)

A kapott ajándékokat, ha elfogadták, kicserélték, a bort a sajátjukkal öntötték fel. Gyakran ettől kezdve magázódtak. Az Ormánságban a nagylány legkedvesebb pajtásának, leendő komaasszonyának személyesen vitte a mátkatálat. A tálon hímes tojások, sült-főtt perec és csokor pántlika volt. Kiss Géza leírása szerint a mátkáló vers a csokor közé volt téve papírlapon:

Mátka, mátka mátkázzunk, 

Hónap dére komázzunk, 

Ha éljünk, ha haljunk, 

Mindég mátkák maradjunk. 

(Kiss G. 1986: 270)

A leány bement a házba, megcsókolta leendő mátkáját, az elvette a tálat, megköszönte, s a következő esztendőben viszonozta. Göcsejből gyerekek mátkálását, komálását írták le a század elején, akik például „Mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk” szavak kíséretében tojást cseréltek.

Tojáscserével kötöttek örök barátságot a moldvai magyar fiatalok: „Húsvét után való vasárnapra mondtuk, mátkáló vasárnap. Akkor a piros tojást, amit húsvétkor festettek, azt akkor megírták, szépen kivirágozták és lemosták a festőt rivulla. Aztán a lányok váltották fel egymásval. Azt mondták, kereszt, másiknak azt mondta, vésát váltott, másiknak mátkát váltott. Azt úgy hívta mátka, örökké, az mátkája vót örökké, akivel vésát váltott, az vésája, akivel keresztet váltott, az keresztkéje vot. S a legények úgy hívták egymást, vére” (Klézse; Bosnyák S. 1980: 122).

A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományából mára megmaradt a húsvéti locsolás, a hímes tojás, valamint az ajándékozás szokása. Ma is népszerűek a jellegzetes húsvéti ételek, a sonka és a főtt tojás. Néhol még a húsvéti bálok jelentősége is megmaradt, és a húsvéti rokonlátogatás sem merült feledésbe.

E vasárnapok egyikén tartották a játszót. Ekkor lányok és legények külön-külön csoportokban kivonultak a falu szélébe, s ott különféle játékokkal szórakoztak egész nap. Egyházi eseményhez kötődött a lilázás, amikor is a lányok litánia után az utcán összekapaszkodva táncoltak, énekeltek, körjátékokat játszottak. A legkedveltebbek a „Bújj, bújj, zöldág” és a „Fehér liliomszál” kezdetű játékok voltak.

Forrás:

hungarotheka.hu

jelesnapok.oszk.hu

sulihalo.hu

magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/hagyomanyok-unnepek/husveti-nepszokasok/3423-Husveti-unnepek-tippek-otletek.html

www.tankonyvtar.hu

mult-kor.hu/20100401_zoldcsutortoktol_a_tuzszentelesig_husveti_nepszokasok_nyomaban

Kép: neprajz.hu/tartalom.php?menu2=486

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.