„Ez a táj a török hódoltság korában az eszéki hídon át a Buda vagy Bécs felé vonuló hadak útvonalában feküdt, ezért lakosságát folyamatosan és erősen sarcolták, földjéről elűzték vagy kipusztították. A török kiűzése után a Duna és a Dráva mocsarai között, az Ormánságon és a Sárközben megszaporodott magyarság kirajzása, illetve a németek betelepítése, a török elől idemenekült rácok (szerbek) és sokácok (horvátok) révén népesítették be Tolnát, Baranyát.

Oly gazdag e táj földje és oly szorgos a népe, hogy egy mondóka szerint „Somogy, Tolna Baranya: Magyarország aranya!” A világhírű villányi és szekszárdi vörösborok, a napfényes éghajlatú lankákon termő zamatos őszibarack, a csemegeszőlő, a cseresznye, a szelídgesztenye, mandula, a korai zöldborsó, a gyógynövények és a Dráva menti csiga hazánk fontos exporttermékei. Még füge is beérik itt.

Gazdag e táj állatállománya (sertés, szarvasmarha, baromfi, házinyúl, házigalamb), s viszonylag sok búzát, kukoricát, zöldségfélét, takarmánynövényt termelnek errefelé.

A Mecsek szén- és uránbányái, melyek egykor az ország gazdaságában fontos szereppel bírtak, lassan kimerülnek, fokozatosan bezárják őket.”

A Dél-Dunántúl legjelentősebb gazdasági és kulturális központja Pécs, amely Szeged, Debrecen és Miskolc mellett Magyarország vidéki regionális központjainak egyike. A város műemlékekben gazdag történelmi városrészét az Árpád-ház idején épült négytornyú katedrális uralja, alatta a római kori őskeresztény barlangtemplom. Pécs főterén, a mai Széchenyi téren ott áll a török idők emlékeként Kászim pasa dzsámija. Tudományegyetem, püspökség, számos középiskola és sok múzeum található a városban.

Messze földön ismert volt a pécsi kesztyű, újjáéledt a nagyhírű Zsolnay-porcelángyár. Szekszárd, Tolna megye székhelye borairól és tanítóképző főiskolájáról, Szigetvár, Siklós és Pécsvárad váráról, Mohács az 1526-os történelmi emlékhelyről és a farsangi busójárásról, Harkány, Ormánság és Sárköz népművészetéről nevezetes.

„E táj adta nekünk Árpád-házi Szent Margitot, a tudós érseket, Vitéz Jánost, első ismert poétánkat, Janus Pannoniust, a történész Istvánffy Miklóst, Kodolányi János írót, Zsolnay Vilmost, a híres porcelángyárost és Babits Mihály költőt, akinek bemutatását Karinthy Frigyes tréfásan így kezdte Így írtok ti című könyvében: „Szekszárdon születtem, Színésznőt szerettem…”

A Duna-Dráva Nemzeti Park hazánk és Horvátország közös nagy természetvédelmi területe, amelynek egyik része a Dráva mentén húzódik Gyékényestől egészen a Dunáig. Földtani képződményei, állat- és növényvilága gazdag, és az országhatár miatt még háborítatlan. A nemzeti park másik része a Sió torkolatától délre fekvő 18 ezer hektáros Gemenci-erdő, amely hazánk legnagyobb ártéri erdeje. Vadállománya rendkívül gazdag és értékes, benne gímszarvas, őz, vaddisznó, szürke gém, rétisas, fekete gólya, kormorán és más védett fajok találhatók.”

Forrás és kép: hungarotheka.hu/hungarikum/magyar-kornyezet/409-tolna-baranya.html alapján. (in. Bakos István: Magyar nemzetismeret)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.