Dsida Jenő

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született!

Reményik Sándor

Nagy Magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek,

A lángotokban bízom,

Legyen bár messze pusztán rőzseláng,

Bár bolygófény a síron,

Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:

Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

Nagy magyar télben picike tüzek,

Szikrák, mécsek, lidércek,

Mutassatok bár csontváz halmokat,

Vagy rejtett aranyércet,

Csak égjetek, csak melegítsetek ma,

Soh'se volt ily szükség a lángotokra!

Nagy magyar télben picike tüzek,

Jaj, be szétszórva égtek,

Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!

De mondok egyet néktek,

Szelíd fények és szilaj vándorlángok:

Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

Nagy magyar télben picike tüzek,

Soh'se volt olyan máglya,

Mintha most ez a sok-sok titkos láng

Összefogna egy láncba……!

Az égig, a csillagos égig érne,

És minden idegen rongy benne égne!

Wass Albert

Karácsonyi versek I.

Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből

előoson a téli szürkület.

Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva

koldus szatyorban gondot gyűjtenek.

Egy vonat sípol messze valahol.

Fulladtan vész el fák között a hang.

Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze

kísértethangon fölsír egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a többi:

olyan a színe, nyirkos ködszaga.

Pedig valahol szent titokpalástban

csodát takargat ez az éjszaka…!

Angyalok húznak a világ fölött.

Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!

Megszületett az Igazság, a Jóság,

akit úgy vártunk: megszületett végre!

Keresik régen bölcsek és királyok,

papok, költők és koldusok.

Világmegváltó konferenciák

várják jöttét és fényes trónusok!

Megérkezett. Bámulják bamba szemmel

barmok, cselédek, pásztorok.

Talán van olyan is, aki letérdel

s valami együgyű imát motyog.

A jászol fölött fölragyog egy csillag,

néhány angyal és gyermek énekel…

Szelíden száll az ének és a pára

szurtos ólból a fényes égre fel…

Aztán a barmokat itatni hajtják.

A hajnal megnyergeli rőt lovát

és robotos nyomán a szürke élet

megy úgy, mind eddig, megy tovább.

Mintha nem történt volna semmi sem.

Meresztgetik szemeiket a kandik:

királyok, bölcsek, költők, hadvezérek…

amíg lassan a csillag is kialszik.

A zord-sötét zimankós fenyvesekből

előoson a téli virradat.

Ködrongyokban gunnyasztanak a házak

s vacognak vedlő gondjaik alatt…

Vissza az oldal elejére

Wass Albert

Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!

Fényt porzik gyémánt szekere!

Minden csillag egy kereke!

Ezeregy angyal száll vele!

Jön, emberek, jön, jön az égből

Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek ujra gyermekek

hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese

már nem is egészen mese.

Belőle az Isten szeme

tekint a földre lefele.

Vigyázzatok hát emberek,

Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megferedni

s mesék tavában mélyen, mélyen

ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.

Vak gyűlölettől fekete.

Vak, mint az emberek szeme:

az égig sem látnak vele.

Pedig az égből lefele

porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,

ezeregy angyal száll vele,

az Isten maga száll vele

és csillagtükröt nyujt felénk,

mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer

Pillantsatok tiszta szemmel,

tiszta szemmel, Istenszemmel

milyen szép is minden ember!

Minden ember szépségtenger

s mint a tenger csillagszemmel

telve vagytok szeretettel…!

Tagadjátok…? Restellitek…?

Elfordulnak fejeitek…?

Megvakultak szemeitek…?

Szépségteket, jóságtokat

nem érzitek, nem hiszitek…?

Csillaggyertyák fénye mellett

Isten elé nem viszitek…?

Akkor bizony rútak vagytok,

szégenyek és vakok vagytok,

ha szépek lenni nem akartok.

De még így is, szegényen is,

rútan, vakon, mégis, mégis

Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,

elindítja fényszekerét,

jó emberek játékszerét.

Milyen kár, hogy áldó kezét

nem érzitek, nem nézitek

s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,

minden embernek gondja van,

a sok angyalnak mind gondja van

s az Istennek is gondja van,

mert mindenekre gondja van.

S így múlik el a szép s a jó

az ember mellől, nyomtalan.

Kép: kepeslap.com/Karácsony_IMAGEshow.asp?imageid=292508

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.