A keresztény egyházak tanítása szerint a húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a legnagyobb keresztény ünnep. A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyven napos böjt készíti elő, a húsvétot megelőző utolsó nagyböjti hét a Nagyhét (hebdomada sancta), amely a virágvasárnappal kezdődik. A nagyhéten belül a Húsvéti Szent Háromnapon (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.

Ez az utolsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. A barkaszentelés a keresztény és a "pogány" szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A szentelt barkának bajelhárító szerepe van.

A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak. A böjt régen hamvazószerdán kezdődött, mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az előző évi barka hamuját, megkenik vele a hívők homlokát, elhárítva a bajokat. Nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal főztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket.

Fekete vasárnap

Két héttel előzi húsvétot. Különös gyásszal ülték meg. Némely vidékeken ekkor hozták rendbe a sírokat, s végig látogatták a határkereszteket. Fekete ruhában mentek a templomba, s e naptól a feltámadási szertartásig violaszín lepellel takarták le az Isten házában a feszületeket és a főoltárt.

A székesfehérvári gazdák „feketehéten” nem dolgoztak a szőlőben. Az endrődi gyerekek pedig házról-házra járva kosarakból zöld búzát szórtak a küszöbre. Mosásra asszonyi dologtiltó napnak számított, de vetőnap a mákra és a lenre.

Virágszombat

A gyerekek kimentek a közeli erdőbe, vagy hegyre, s barkaágakat gyűjtöttek e napon.

Virágvasárnapi szokások

A húsvét előtti utolsó vasárnap kettős jelentőséggel bír: az egyházi máig tart, a világit már csak újraélesztve találjuk. Az egyház Krisztus dicsőséges jeruzsálemi bevonulását ünnepli e napon: a Jézust pálmaágakkal üdvözlő nép mintájára a hívek barkákkal vonulnak körbe, hogy e díszes jelmezzel körmenetben dicsérjék az Urat.

A szentelt barkának a szenteltvízhez hasonló varázserőt tulajdonítottak: védte a házat az ártalmaktól, kiváltképpen a villámcsapástól, a belőle készült főzettel borogatták a lázas betegeket, a virágot lenyelve pedig gyógyulást nyertek, sőt az akár a haldoklónak is használhatott.

Az ekkor már szépen kihajtott barkát előző napon, „virágszombaton” a gyerekek gyűjtötték, s különösen a Délvidéken ünnepélyes keretek közt vitték a templomba. A szentelt barkából mindenki vitt haza, a megmaradtat pedig az egyház égette el s lett belőle a hamvazószerda szent hamuja. Másfelől e napon tartották a kiszehajtást, elsősorban Palócföldön. Ekkor egy női ruhába öltöztetett szalmabábut hordtak körül, majd levetkőztetve elpusztították, amivel együtt jelképesen a telet, a vele járó betegségeket is temették, a lassan véget érő nagyböjttel együtt: „Haj kisze haj! Gyöjj be sódar, gyöjj! Haj ki kisze, kiszőke, gyöjj be sódar, gömbőce.”

Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás.

A virágvasárnapi palóc kiszehajtás alkalmával az eladó sorba került lányok bűvölték a jövendőt, hiszen a szalmabábut rendszerint az előző évben férjhez ment menyasszony ruhájába öltöztették, s azt vízbe lökve jósoltak saját férjhezmenetelükről aszerint, ahogyan a víz erre vagy arra, így vagy úgy vitte a figurát.

Ezt a motívumot erősítette például Nyitrában a villőzés szokása, melynek során a lányok házalva kezükben fűzfaágakkal kergették ki a telet s hozták meg a tavaszt. A lányok és a fiatal menyecskék egyébként is e napon ünnepelték a tavaszt, hiszen annak virágos szépségét utánozva legszebb ruháikban mentek a templomba.

Gímesen a század elején Kodály Zoltán által lejegyzett éneket éneklik ma is:

Víllő, víllő, selemsátor!

Vár’ meg, víllő, vár’ meg,

hagy vegyem rám gyócsingem,

kireleiszon, kriszteleiszon!

(Gímes, Nyitra m.; MNT II. 134. sz.)

Zöldágjárás: A lányok kézfogással sorba állnak. A sor mindkét végén kaput tartanak, zöld ággal a kezükben. A sor egyik vége átbújik a sor másik végén lévő kapu alatt, s így mennek végig a falun.

Kalotaszegen virágvasárnap kimennek a fiatalok virágot szedni. Ez a szokás ma is él.

Forrás:

hungarotheka.hu

jelesnapok.oszk.hu

sulihalo.hu

magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/hagyomanyok-unnepek/husveti-nepszokasok/3423-Husveti-unnepek-tippek-otletek.html

www.tankonyvtar.hu

mult-kor.hu/20100401_zoldcsutortoktol_a_tuzszentelesig_husveti_nepszokasok_nyomaban

Kép: hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%BAsv%C3%A9t

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.