2011. július 22-én volt a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója. Sajnos azt kell mondani, hogy nem mindenhol emlékeztek meg erről a sorsdöntő eseményről méltóképpen. Sőt méltatlanul kevés figyelmet kapott az esemény.

Tekintsük át az ostrom világtörténelmi hátterét:

– Murád szultán világuralmi törekvését folytató fia, a kortársak által Hódítónak nevezett II. Mohamed szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt. Ezt követően minden erejével Nándorfehérvár ellen készült, mivel azt Magyarország kulcsának tartotta és nyíltan hirdette, hogy Európa birtokbavétele csak Magyarország elfoglalásával lehetséges. Az erődítmény bevétele után néhány nappal ebédjét már Budára, az egész Kárpát-medence meghódítását pedig két hónapon belül tervezte. Céljai megvalósítását esküvel is megpecsételte. Hadvezérei figyelmeztették, hogy bár Konstantinápoly lehetett egy világbirodalom fővárosa és Nándorfehérvár csupán magyarországi végvár, a kettő közötti különbség mérhetetlenül nagy és a magyarok sem azonosak a görögökkel.

Európa készülete a sorsdöntő ütközethez:

– A keresztény Európa jó szándékát nem lehet tagadni, hiszen III. Calixtus pápa felszólítására tömegek gyülekeztek a falvak, városok főterein, hogy Magyarországra induljanak az egyetemes kereszténység védelmezésére. Ám a történészek által is vita tárgyát képező okokból, ezek a seregek ide soha nem jutottak el kellő számban. A hódítókat Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és a hetvenéves ferences szerzetes, Kapisztrán János, valamint az általuk toborzott zsoldosok és a környék felkelt keresztesei, „parasztok, kézművesek, szegény emberek” állították meg Nándorfehérvár falainál 1456 júliusában, valamint a seregével hozzájuk csatlakozó Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora. A keresztény Európa részéről szavakban és látványos ígéretekben sosem volt hiány, ezek beváltása azonban rendre elmaradt.
Magyarországot tehát teljesen magára hagyták. Egy kortárs történetíró, Jorga, írja: „Ám, akik a csatában küzdöttek, igen kevesen voltak külföldiek, szinte kivétel nélkül magyarok”. Szó nincs arról, hogy más népek érdemeit alábecsülnénk, de 1456-ban Nándorfehérvárnál a magyarság szinte egyedül hárította el az Európára leselkedő veszedelmet.

A Konstantinápolyt meghódító szultánra az utolsó összecsapás napján, július 22-én Hunyadiék súlyos vereséget mértek. Sokan az ima erejének tulajdonították, hogy a túlerőben lévő oszmán hódítók ellen a Hunyadi János, Kapisztrán János és a hozzájuk csatlakozó Szilágyi Mihály által vezetett sereg győzelmet aratott.

A magyar hadtörténelem jelentős győzelemnek tartja a Nándorfehérvári diadalt, ami mintegy 70 évre megállította a török további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítását.

 Az események után Európa is elismerte a magyarok érdemét. A pápa később számos oklevélben úgy említi a déli harangszót, mint a nándorfehérvári csodáért szóló hálaadást. Azóta szólal meg a harang délben az egész keresztény világban, Nándorfehérvár diadalának emlékére.

A diadal kapcsán meg kell még említeni Dugovics Titusz személyét is, aki már csak élete feláldozásával tudta megakadályozni azt, hogy a török kitűzze zászlaját a várra, ami abban a korban a csata elvesztését szimbolizálta. A török uralkodó az eseményt látva elrettent és a csata folytatása sem tartott sokáig ezután.

Hunyadi hőstette előtti tisztelettétel után nézzük át élettörténetét is:

Hunyadi János (1407 körül – Zimony, 1456. augusztus 11.) középkori magyar földesúr és hadvezér, a „nagy törökverő”. Kormányzó (régens), a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére, Hunyadi Mátyás apja. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal.

Katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerte a törökök harcmodorát. 1427-től Újlaki László, később Csupor Demeter csapataiban szolgált.

1430-ban Zsigmond király szolgálatába lépett, 1433-tól udvari lovag. Az itt szerzett tapasztalatokat később a török elleni harcaiban is kamatoztatja.

Két évig Milánóban élt. Megismerte itt a kor legfejlettebb hadművészeteit és a török harcmodort, ezeket ötvözve tudott jelentős sikereket elérni a török ellen.

Idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. A királyt elkísérte Rómába, Bázelbe, majd Csehországba. 1432-ben kötött házasságot Horogszegi Szilágyi Erzsébettel. A házasságból két fiú, László (1433) és Mátyás (1443) született.

1439-től szörényi bán, majd 1441-től erdélyi vajda és temesi ispán lett.

Albert király halála után Ulászló megválasztásáért harcolt. A lovagkirály bizalmasa lett, s uralma elején Újlaki Miklóssal együtt látta el a török határ védelmét.

1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) béget. 1442-ben hatalmas török had zúdult Erdélyre. Mezid bég a törökök vezére arra számított, hogy a magyarok nem képesek egy hirtelen támadást elhárítani. Marosszentimrénél vereséget szenvedett, de utána eredt és egymás után több ragyogó győzelmet arat a török ellen: először Nagyszeben közelében, majd a Vaskapunál, a Jalomita felső folyásánál.

Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását.

1443. július 22-én Hunyadi vezetésével és Ulászló király részvételével indult meg a balkáni hosszú hadjárat, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló törököket.

A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették, hogy a törököt ki lehet verni Európából. Háborút sürgetett a balkáni hadjárat után is.

1444-ben a várnai csatában Vlad Dracul havasalföldi vajda elfogja, és csak a nádor háborús fenyegetésére bocsátja szabadon. 1445-ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, 1446. június 5-én pedig már kormányzóvá választják. 1447. szeptemberében Buda vára is Hunyadié lehetett. 1448. februárjában hercegi címet kap, de ezzel sohasem élt.

1456-ban a török megindult, és ostrom alá vette Nándorfehérvárat.

1456. július 21–22-én Hunyadi János és serege fényes győzelmet arat a szultán többszörös túlerőben lévő seregén.

Hunyadi nem sokkal élte túl győzelmét, Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört pestisjárványnak. 1456. augusztus 11-én Zimonyban a betegség magával ragadta. Gyulafehérvárott a Szent Mihály székesegyházban temették el.

Forrás: mkdsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2377&Itemid=
www.demokrata.hu/ujsagcikk/nandorfehervar_fenye/ Szakács Gáborral készített interjú alapján.
wikipedia.org/wiki/Hunyadi_J%C3%A1nos

Kép: owl.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.