Miután 1457 márciusában Hunyadi László feje lehullott Budán, öccse, Mátyás sorsa is nehézre fordult, az oligarchák által befolyásolt V. László (ur. 1453-1457) ugyanis Bécsbe, majd Prágába is magával hurcolta utódját. Magyarországon küszöbön állt a Garai-Újlaki-liga és a Szilágyi-Hunyadi-liga polgárháborúja, a feltehetően leukémiában szenvedő király azonban 1457 novemberében váratlanul elhunyt, ezzel pedig a hazai viszonyok gyökeresen megváltoztak. László halála után nem maradt értelme a bárói ligák fegyveres összecsapásának, ellenben annál több haszon származhatott abból, ha megegyeznek és közösen választanak uralkodót, akit együttesen befolyásolhatnak majd. Ezt maguk az érintettek is belátták, így Szilágyi Mihály és Garai László vezetésével 1458 januárjában tárgyalások kezdődtek Szegeden, melyek során a két bárói liga az édesapjának köszönhetően nemzetközi tekintéllyel is bíró ifjú Hunyadi Mátyás mellett döntött. Jóllehet, a későbbi korok retrospektíven értékelték a január 12-én aláírt szegedi egyezményt, a valóságban a bárók nem azt a tetterős királyt akarták trónra ültetni, akit később Mátyásban megismertek.

Szilágyi Mihály és Garai László a fent említett szerződésben számos olyan kitételt állított, ami a királyi hatalmat gyengítette: ilyen fék volt például Szilágyi gubernátori – kormányzói – kinevezése, Garai nádori tisztségének megtartása, a ligák által összeharácsolt királyi birtokok magánkézen hagyása, valamint a Mátyás és Garai Anna között tervezett házasság is. A szegedi egyezmény megkötése után a felek Budára vonultak, hogy a kompromisszumban foglaltakat az országgyűlésben is keresztülvigyék, vagyis a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem volt váratlan fordulat Mátyás január 24-i megválasztása. A Hunyadi-jelölt királyságát követelő budai és pesti tömeg, mely a legenda szerint később a Duna jegén ünnepelte az új uralkodót, sokkal inkább Szilágyi Mihály erőfeszítései következtében vonulhatott fel, a leendő gubernátor ugyanis nem csak familiárisaiból toborzott serege felvonultatásával, hanem egyéb módon is igyekezett keresztülvinni, hogy a szegedi egyezményben foglaltak tényleg megvalósuljanak.

Miközben a Duna jegén Mátyást ünnepelték, az új király még Podjebrád György régens – majd cseh király (ur. 1458-1471) – őrizete alatt, Prága várában töltötte napjait, ahol fiatal kora dacára komoly politikai éleslátásról tett tanúságot. Vélhetően Hunyadi és az őt őrző ravasz Podjebrád is tisztában volt a fiatal fogoly jelentőségével, így aztán a későbbi huszita uralkodó nem csak tetemes váltságdíjat harcolt ki a magyar királyért, de arra is rávette Mátyást, hogy feleségül vegye leányát, Katalint. Az uralkodó nagyfokú önállóságát mutatja, hogy miután Morvaországban a Vitéz János vezette küldöttség kiváltotta őt Podjebrád Györgytől, még édesanyja akaratával is szembeszegült annak érdekében, hogy a cseh király leányával kösse össze életét.

Mondhatnánk persze, hogy Mátyás esetleg szerelemből, vagy adott szava megtartása érdekében cselekedett ilyen határozottan, a 15 – vagy 17 – esztendős fiatalember azonban hazatérése után bebizonyította, hogy zsenge kora ellenére páratlan politikusi tehetséggel rendelkezik. Mátyás néhány hónapon belül ledöntötte azokat a korlátokat, melyeket a bárói ligák a szegedi egyezménnyel állítottak neki, és megkezdte 32 esztendős uralkodását, mely során első célja hatalmának legitimálása, a III. Frigyes német-római császár (ur. 1440-1493) által birtokolt Szent Korona visszaszerzése lett.

1464. március 29-én koronázta magyar királlyá az esztergomi érsek Hunyadi Mátyást (ur. 1458-1490) Székesfehérváron, ezzel a szokásjog szerint is legitimmé téve uralmát.

Mátyást a bárói ligák szegedi egyezménye értelmében már 1458 januárjában megválasztották, viszont a Szent Korona nélkül hatalma vitatható volt. Legfőbb koronázási ékszerünk még 1440-ben került el Visegrádról, amikor I. Habsburg Albert halála után Jagelló Ulászló (ur. 1440-1444), és a csecsemő V. László (ur. 1453-1457) nevében az özvegy Luxemburgi Erzsébet küzdöttek a főhatalomért. A rivalizálás során a királyné udvarhölgye, Kottanner Jánosné Wolfram Ilona egy vánkosba rejtve ellopta a Szent Koronát, a háború azonban végül I. Ulászló javára dőlt el, így a királyi jelvényt birtokló Erzsébet és pártja Habsburg III. Frigyes császárhoz (ur. 1440-1493), Albert utódjához menekült. I. Ulászló aztán 1444-ben, a várnai csatában elhunyt, V. László pedig 1445-től Hunyadi János kormányzó révén, majd 1453-as nagykorúsítása után ténylegesen is az ország ura lett, ennek ellenére a Szent Korona nem került vissza Visegrádra.

V. László maga is Bécsben töltötte uralkodása nagy részét, miközben a koronát „megőrző” III. Frigyes próbált minél nagyobb befolyást nyerni a fiatal király nevelésében és az ország ügyeiben. Nem véletlen, hogy V. László halálakor sokan őt vádolták mérgezéssel, az elhunyt király rokonaként ugyanis jogot formálhatott a magyar trónra, esélyeit pedig a Szent Korona jelentősen növelte. A Jagelló és Habsburg aspiránsok ellenében azonban Hunyadi Mátyás lett a király, akinek csapatai 1458-ban a Németújváron megkoronázott III. Frigyes támogatóit kétszer is megverték. 1461-ben a császár újabb kísérletet tett a magyar trón megszerzésére, ám Podjebrád György, Mátyás apósa, a cseh rendek által kiállított sereggel Bécsig vonult, Frigyes tárgyalásra kényszerült. Erre 1463-ban Bécsújhelyen került sor, ahol Mátyás kedvező pozíciója ellenére nagy árat fizetett a koronáért: a 80 000 aranyforintos váltságdíjon túl vállalta, hogy amennyiben fiú utód nélkül hal meg, a Habsburg-dinasztia örökli trónját.

Mivel a király az egyezmény idején legfeljebb 23 esztendős volt (születési dátumát eddig nem sikerült egyértelműen megállapítani), erre kevés esély mutatkozott, ráadásul felesége, Podjebrád Katalin várandós volt. Az anya és újszülött fia azonban nem sokkal a koronázás előtt gyermekágyi lázban elhunytak, Hunyadi második felesége, Aragóniai Beatrix pedig valószínűleg meddő volt, így Mátyásnak 1490-ben bekövetkező haláláig csak egy házasságon kívüli fia, Corvin János született, ám az ő öröklését nem tudta biztosítani. Hunyadi egész életében arra törekedett, hogy a Habsburgok pozíciót megszerezze, ám ez végül fordítva alakult, annak ellenére is, hogy a bécsújhelyi szerződést halála után nem tartották be. A császári dinasztia végül az 1515-ös Habsburg-Jagelló házassági szerződés révén, 1527-ben tudta megszerezni a magyar trónt.

Forrás: rubicon.hu/magyar/oldalak/1458_januar_24_kiralyvalasztas_a_duna_jegen

Szerző: Tarján M. Tamás

rubicon.hu/magyar/oldalak/1464_marcius_29_hunyadi_matyas_kirallya_koronazasa_szekesfehervaron

Kép: tortenelemklub.com/magyar-toertenelem/vegyes-hazi-kiralyok-kora/34-matyas-kiraly-haborui-kuelpolitikaja

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.