Fejtörést okoz a lehullott lomb eltakarítása. Legcélszerűbb a levelek komposztálása. Az értékes szerves anyagok elégetése és szervetlenné degradálása nagy pazarlás lenne.

A gyümölcs- és díszfák, a bokrok lehullott lombját közvetlenül ássuk be a földbe. Így a nagy mennyiségű levél hasznosul, tavaszig elkorhad, és humusszal gazdagítja a talajt. Ha még egy kevés, komplex műtrágyát is hintünk a levelekre, akkor teljes értékű tápanyag-utánpótlást végeztünk!

A téli időszak a legalkalmasabb a kiszáradt vagy valamilyen okból feleslegessé vált fák és cserjék kivágására is. Először az ágakat kell lefűrészelni, azután körülásni a fa tövét, és a törzs mozgatásával igyekezzünk minél nagyobb gyökérkoronát kiszabadítani a földből. A főgyökereket lehetőség szerint ki kell szedni, mert rajtuk káros penészgombák telepedhetnek meg. A kivágott gyümölcsfa helyére ugyanolyan csemetét – például kajszi helyére kajszit – semmi esetre ne ültessünk!

Le lehet vágni a fák száraz, illetve a közlekedést akadályozó ágait is. Munka közben ügyeljünk arra, hogy csonkok ne maradjanak, mert ezek bekorhadnak és idővel a helyükön odvak keletkeznek. A fűrészelt és simára faragott sebfelületeket kenjük be sebvédő anyaggal! Ezt a műveletet ajánlatos egy-két alkalommal megismételni.

Az ősszel ültetett facsemeték, bokrok különösen érzékenyek a szélsőségesen zord, téli időjárásra, ezért a tövük körül halmozzunk fel lekaszált füvet, leveleket, és azokat takarjuk be egy-két lapátnyi komposzttal vagy földdel. Ahol a nyulak, őzek, vaddisznók látogatásától is tartani kell, ott a fák törzsét vegyük körül dróthálóval vagy műanyag törzsvédővel, esetleg napraforgószárral. A kukoricaszár nem alkalmas erre, mert ez alatt mezei egerek és pockok telepedhetnek meg.

Enyhe, csendes, napos időben hozzá lehet látni a gyümölcsfák törzsének tisztogatásához. A lehántott kéregmaradékokat gondosan összegyűjtve el kell égetni, mert közöttük nagy számban húzódnak meg a betegségek spórái és kártevők áttelelő tojásai.

Forrás: kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=7188

A kerti szerszámok tárolása

A téli karbantartási munkák nagyon fontosak. Ha jó állapotban, tisztán vesszük elő tavasszal, máris sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat.

Mostanra a kerti munkák java már lezajlott, így ráérünk átnézni a fűnyírót, a gereblyét stb. A fémből készült szerszámok rendszeres karbantartást igényelnek. Nincs is rosszabb látvány, mint egy rozsdás fűnyíró, egy életlen metszőolló vagy egy használhatatlan sövényvágó olló.

A karbantartási munkákhoz tartozik a tisztítás, az élezés és a javítás. A fém darabokon ne maradjon sem nedvesség, sem más szennyeződés. Egy spatulával és drótkefével jó alaposan dörzsöljük át felületüket, majd kenjük be olajjal, így nem rozsdásodnak be.

Vizsgáljuk meg, minden rendben van-e velük, nem hiányzik-e csavar, vagy más alkatrész, és ha igen, most érdemes pótolni. Ha úgy ítéljük meg, hogy egy-kettő cserére szorul, azt is most érdemes megejteni, mert így tavasszal már nem kell erre pénzt költeni.

A helyes tárolás biztonsági szempontból is fontos, hiszen ahol kisgyermek van, ott fokozottan fennáll a balesetveszély. A kisebb szerszámokat helyezzük el egy magasabban fekvő polcon, a nagyobbakat pedig érdemes felfüggeszteni.

Forrás: kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=6777

A vetőmag tárolása és raktározása

A téli időszakban a legtöbb növényben lassú a sejtanyagcsere. Ebben az időszakban készül fel a tavaszi növekedésre és virágzásra, a generatív szakaszra.

A magvak különböző részeiben elraktározott anyagok biztosítják a tavaszi növekedés megindulásához az energiát. Ezért tárolásukra és raktározására a télvíz idején különös gondot kell fordítani.

Az alacsony hőmérséklet kiváltja egyes növények virágképzését.

A magvak tárolásán a gyűjtéstől a legközelebbi vetés időpontjáig való eltartásukat értjük, raktározáson pedig akár éveken át történő megőrzésüket, életképességük megőrzésével, hogy azok szaporításra felhasználhatók legyenek. A csírázásra való felkészülés fajonként eltérő hosszúságú.

Raktározás alatt a legnagyobb kárt a nagy víztartalom és a magas hőmérséklet okozza. Ezért két alapszabályt nem szabad elfelejteni: ahány százalékkal szárazabb a mag, illetve hűvösebb a raktár, annyiszor duplázható meg az eltartási idő. A magvakat tárolás előtt meg kell szárítani. Az alkalmazott módszer a minőségtől és a tárolás időtartamától függ. Megkülönböztetünk száraz, illetve nyirkos hideg, valamint normális hőmérsékletű tárolást.

A száraz hideg alacsony hőfokon, éppen csak a fagypont fölött történik. A hideg lelassítja a magban végbemenő életfolyamatokat, de az életképességét fenntartja. Ez a módszer különösen jó eredményt ad a zsíros és olajos magvaknál, a fenyőmagvak például így akár 10 évig is eltarthatók. A jól megtisztított magvak azonnal alkalmasak a raktározásra, a nedveseknek utószárításon kell átesniük.

Nyirkos hideg tárolás vagy rétegezés során a magvakat nyirkos közegben tartjuk alacsony hőmérsékleten, a csírázásgátlás megakadályozása, utóérés és előcsíráztatás céljából. Az erre közvetlenül ható tényezők közül legfontosabb a rétegezési idő hossza, a hőmérséklet és a nedvesség. Fontos a rétegezés időtartama, ami megegyezik a magvak utóérési idejével, ugyanis ennyi idő alatt a csírázásgátló anyagok lebomlanak bennük.

Ha a rétegezési idő túlságosan hosszú, akkor a magvak jelentős része már a rétegezés alatt kicsírázik, és vetésre alkalmatlanná válik. Ha viszont a szükségesnél rövidebb, a magvaknak csak kis része csírázik ki.

Forrás: kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=7412 Bodnár István kertészmérnök javaslatai alapján.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.