Legelőször Fazekas Ferenc mesélt róla, aki pontosan megmutatta a helyszínt is, de nemzetiségét és típusát nem tudta megmondani. Később Lovas Miklós visszaemlékezéseiben is szóba került. Ő gyerekkorában azon a környéken lakott, és egy "kötényezett", tereptarka festésű, magyar személyzetű harckocsiról mesélt, amit egy orosz ágyú lőtt ki az újbögi vasútállomásról. Sajnos ezen információk birtokában nem lehetett beazonosítani a típust, mert a leírtak a német harckocsik nagy részére is jellemzőek. Pár hónap múlva Lovas Károllyal folytatott beszélgetés során kiderült, hogy Ő is részt vett a harckocsi bontásában, és hogy máig megvan egy darab a harckocsiból.

E páncéllemez volt az első kézzel fogható alkatrész, de ez alapján a beazonosítás nem sikerült. A magyar személyzetet egyébként ő is megerősítette, továbbá emlékezett, hogy a személyzet minden tagja élve hagyta el a harckocsit. Tovább nyomozva eljutottam Szépe Gáborhoz, akinek édesapja szintén részt vett a bontásban. Meglepődve tapasztaltam, hogy a harckocsi egy jelentős méretű páncéllemeze, és kerekeinek gumírozása is megvan még.

A gumírozáson TAURIL felírat olvasható, ami alapján már kiderült, hogy egy magyar gyártású harckocsi után kutatok. A szóba jöhető típusok: Toldi, Nimród, Turán, Zrínyi.

Mivel Toldi harckocsi kereke van a gyűjteményemben, és annak gumírozása nem egyezett meg a fellelt darabbal, ezt a típust kizártam. A család elfoglaltsága miatt a páncéllemezt ekkor még nem hoztam el, így a típus továbbra is ismeretlen maradt. Mivel szinte minden nap bemegyek a tiszakécskei méh telepre, a következő meglepetés ott ért pár hónap múlva, mert megtaláltam egy Turán harckocsi frontpáncélzatának darabját.

Miután felkerestem a ma 90 éves bácsit, akitől a páncéllemez a méh telepre került, elmesélte, hogy a mai Jászkarajenő felé vezető úton kilőtt harckocsitól hozta a front elvonulása után. A harckocsi tehát egy magyar 40M. Turán volt. A páncéllemezen lévő gyártójelzésekből kiderült, hogy a harckocsi a Ganz gyárban készült. 

A történet itt akár véget is érhetne, de mivel már többen tudtak a kutatásomról, szóba került egy perforált páncéllemez a kilövés helye melletti tanyán. Meglepetésemre a harckocsi egyik kötényezése kerítéspótlásként jelenleg is használatban volt.

A kutatás a szomszéd tanyán folytatódott, ahol előkerült további hat köténylemez. Négy kerítéspótlásként, egy vízszivattyú aknafedélként, és egy a húsfüstölőbe beépítve.

 A harckocsi motorterét védő köténylemezen jól láthatóak a lövedékek becsapódási helyei. Mivel a motortér és a küzdőtér között is páncéllemez volt beépítve, a személyzet túlélhette a harckocsi kilövését. A lövedékek becsapódásának szöge pedig megerősíti azt, hogy az orosz ágyú az újbögi vasútállomás környékéről tüzelt.

A beazonosítás után hozzám került a harckocsi felső páncélzatának darabja is, amit ez úton is köszönök Szépe Gábornak, hogy önzetlenül a rendelkezésemre bocsátotta.

A harckocsi kilövése idején Tiszakécske körzetében a Botond Lajos alezredes vezette harccsoport harcolt. E harccsoporthoz lett beosztva az 1/II. harckocsi zászlóalj szakaszköteléke. A szakaszkötelék parancsnoka Básthy Sándor hadnagy, parancsnokhelyettese Bácskai Béla Ferenc zászlós. Harckocsiaik 2 darab 41M. Turán, és 4 darab 40M. kötényezett Turán volt.

Forrás: Babucs Zoltán-Maruzs Roland JÁSZ VITÉZEK RAJTA, ELŐRE!  A jászberényi kerékpáros és harckocsi zászlóalj története (1921-1945)

hegyivadaszok.gportal.hu/gindex.php?pg=34854718 Varjú Vilmos: Turán Tiszakécskén

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.