A feszültségeket egy faluban pedig csak szította, hogy az emberek pontosan ismerték azokat, akik a kommunista rendszert kiszolgálták. Ismerték a falu vezetőit, középvezetőit és a rendőröket is. Tudták, hogy a község legműveletlenebb, legbutább embereit választották ki arra a titokzatos megyei és országos központokban, hogy a helyi emberek életét irányítsák. Ezek az emberek irtózatos butaságuk miatt lelkiismeret-furdalás nélkül szolgálták ki a Rákosi-rendszert, gátlástalanul tették tönkre becsületes falusi embertársaik életét. Erre a legjobb példa a falu akkori első embere, a korabeli tanácselnök, aki írni sem tudott akkor, amikor pozíciójába megválasztották. Persze ez nem sajátságos törteli jelenség; megesett ez akkoriban nagyvárosokban is. A korra jellemző az a tiltott kis dalocska, amelyet dr. Rózsa Sándor idéz fel a vele készített interjúban:

„A pártban ő a szervező, a pártban ő az ész

a nagybetűt már ismeri, a kisbetű nehéz.”

            Ennek a kis dalnak az elénekléséért súlyos verés járt annak idején, de a börtönbüntetés sem volt ritka akkoriban egy ilyen kis vétségért; akár egy vicc elmondásáért is súlyos éveket lehetett az 1950-es években kapni. A helyi hatalmaskodó pártfunkcionáriusok pedig semmivel sem voltak különbek, mint elvtársaik bárhol az országban. A termelőszövetkezetek szervezését sem kesztyűs kézzel kezdték a faluban. Helyi idős emberek szerint itt a községben elég volt „csak” egy embert nagyon megverni, a többi már „önként” lépett be a termelőszövetkezetbe, azaz a téeszbe. A téesz (Tsz) szervezése pedig mélységesen megalázta az akkor még jelentős részben mezőgazdaságból élő falusiakat. A téeszesítés ugyanis számukra nem jelentett mást, mint hogy elveszik földjeiket, azt berakják a nagy állami, kommunista közösbe, ők pedig éhbérért dolgozhatnak egykori saját földjeiken, vagy éppen gondozhatják egykori lovukat, tehenüket, esetleg szállíthatják egykori lovas kocsijukon a falu öntelt, primitív, írástudatlan párttitkárát, tanácselnökét. Ezt a megalázást a falusi ember nem bocsátja meg egykönnyen, a sebek évtizedek múltán is fájnak azoknak, akik ezeket egykor elszenvedték. Képzeljük csak el, hogy annak idején, 1956-ban mekkora feszültség gyülemlett fel országunk lakosaiban, köztük természetesen a törteliekben is.

            1956. október 23-án az emberek közösen mondtak nemet az elnyomásra, a rettegésre, a megaláztatásokra. A hazugságra, terrorra épített és a megszálló szovjet csapatok által támogatott kommunista rendszer ezen a napon megbukott. A magyar ember ezt a szovjet, bolsevik típusú rendszert amúgy sem érezte magáénak. Az egyébként is csak szervezett csalással hatalomra jutott kommunistáknak az országban sok helyen már ezen a napon menekülniük kellett. Törtelen azonban október 23-án még nem.

            A falu lakói sorra kapták a reményt keltő híreket Budapestről, hiszen sok törteli dolgozott akkor a fővárosi nagy építkezéseken. A rádióból is bíztató híreket halottak október 24-én, 25-én. Október 26-án pénteken mozdult meg igazából a falu. Addig csak izgatott sugdolózás, feszült várakozás volt tapasztalható. Nagy szerepe volt annak is a törteli események kialakulásában, hogy a közeli kisvárosban, Cegléden ezen a napon dél körül és kora délután komoly tömegdemonstrációra került sor. Fontos szerepet töltöttek be az ezen a napon érkező pesti egyetemisták, akik az iskolában laktak, és a falu hangos híradóján keresztül forradalmi szólamokat intéztek a falu lakosságához, és nekik köszönhetően végre a Szabad Európa rádió híreit is hallgathatta a falu lakossága. Ezek után a falu lakói is úgy érezték, hogy tenniük kell valamit. Ezen a napon este hat óra körül két helyen is kisebb csoportosulás alakult ki a faluban. Az emberek izgatottan beszéltek, beszédeket mondtak, és a Ceglédre járó gimnazisták Petőfi forradalmi verseit szavalták, éppúgy, mint ahogy azt társaik tették Cegléden, valamint felolvasták a pesti forradalmárok követeléseit. A két kisebb csoportosulás a tanácsháza előtti téren (a mai Szent István téren) egyesült, és itt egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Rövid idő múlva a tömeg két részre oszlott, és a résztvevők két útvonalon járták végig a falut. Az egyik menet a mai Dózsa György út – Ceglédi út – Kőrösi út - Szent István út útvonalat követve tért vissza a tanácsháza elé, míg a másik a mai –Dózsa György út - Jászkarajenői út – Abonyi út – Kossuth Lajos út útvonalat követve egyesült a másik menettel. A menetben haladók a Himnuszt és a Szózatot énekelték (akkor ez tiltott volt), közösen verseket szavaltak, és persze egyre többen lettek. A tanácsháza előtt többen is beszédet mondtak. Beszédet mondott például Szó Pál. De beszélt Domonyi Frigyes tanár úr is, az iskola egykori igazgatója, akit a kommunisták távolítottak el pozíciójából. Az ő emberi nagyságára jellemző, hogy ezzel a beszédével csillapította le azokat az embereket, akik szerették volna a falu kommunista vezetőit a térre hurcolni, hogy ítélkezzenek felettük. Domonyi Frigyes a vérontás elkerülésére bíztatott a későbbi törvényes ítélkezés reményében. (A történelem sajnos nem tette lehetővé ezt a törvényes ítélkezést; az egykori kommunisták teljes nyugalomban élték le napjaikat.)

A téren összegyűlt emberek ezután világító teherautók fényénél, a tűzoltósági szertárból szerzett létrán felmászva leverték az iskoláról az ötágú vörös csillagot, majd kibontották az iskola homlokzatán befalazott Jézus szobrot.  Részükről ez szimbolikus tett volt, hiszen a vallás és annak gyakorlása akkoriban még az élet természetes, ezer éve megszokott velejárója volt. Jellemző, hogy a kommunisták sem merték ledönteni ezt a Jézus szobrot, inkább csak befalazták, mintha érezték volna, hogy Jézust „végképp eltörölni” nem lehet. Este nyolc körül még Dr. Ferencz Lajos, a község egyik orvosa mondott beszédet, majd a tömeg eloszlott.

Másnap, október 27-én kezdték el szervezni a falu becsületes antikommunista emberei a Forradalmi Bizottmányt.

Vasárnap, október 28-án, a délelőtti misét követően, újra több száz fős tömeg gyűlt össze a mai Szent István téren. Ekkor a beszédeket követően közfelkiáltással megválasztották a Forradalmi Bizottmány tagjait. A bizottmány tizenkét tagú volt. Ezen az eseményen is részt vettek a Budapestről érkező forradalmár egyetemisták is.

A Forradalmi Bizottmány az adatközlők szerint 12 főből állt, az összetétel az első napok után annyiban változott, hogy Kovács László helyett, Bakos Józsefet választották be a bizottmányba. 

A törteli Forradalmi Bizottmány tagjai:

- dr. Ferencz Lajos - elnök (egyben járási elnök is), foglalkozása községi körzeti orvos

- Domonyi Frigyes – tanár, egykori iskolaigazgató

- Kovács László - asztalos

- Rátóti János - földműves

- Nagy János - tanár

- id. Tóth Péter – földműves, a kommunista idők előtt hentes és mészáros

- Szó Pál

- Lévai László - földműves

- Illés István – akkoriban éppen Törtelen tartózkodó ceglédi lakos

- Tóth Sándor – mélyfúrási gépkezelő

- Kovács András katolikus plébános, esperes

- Kovács Béláné – a napköziotthonos óvoda vezetője

- Bakos József - a községi tanács igazgatási előadója.

Hétfőtől, október 29-től, ez a bizottmány irányította a falut. A Forradalmi Bizottmány első és legfontosabb tette a beszolgáltatás eltörlése volt. Hétfőtől, október 29-től, ez a bizottmány irányította a falut. A falu élete rendes kerékvágásban folyt tovább. Mindenki a biztató jövőről álmodozott. A falu kommunista vezetői Kovács András esperes atyánál bujkáltak napok óta. A falu papja az addig az egyházat támadó vezetőknek menedéket nyújtott, mivel azok bűnbánatot tanúsítottak, vagy legalábbis eljátszották azt. Ugyanezen a napon a Forradalmi Bizottmány és a Nemzetőrség tagjai ceglédi magyar katonák segítségével összeszedték a faluban a vadásztársaságok fegyvereit, hogy elkerüljék a vérontást. Szintén az október 29-i események közé tartozik, hogy a bizottmány disznóvágásokat, marhavágásokat rendelt el, hogy a falu nélkülözői zsírhoz és húshoz juthassanak. A nap érdekessége, hogy az atyától egyenként távoztak el a korábbi vezetők, felkeresték a tanácsházán a bizottmány tagjait és terhelő vallomást tettek egymásra, a saját ártatlanságukat hangsúlyozva. 

Ezen a héten felmerült az az igény a falu lakóiban, hogy konkrétan is tegyenek valamit nehéz helyzetbe került hős polgártársaikért. Mivel itt a környéken harci események nem történtek, elhatározták, hogy élelmiszerszállítmányokkal segítik a pesti harcolókat. Négyszer is vittek egy Csepel teherautóval élelmiszersegélyt Budapestre. A teherautót minden alkalommal Pintér Tibor vezette. A teherautó két-három kísérővel ment minden alkalommal, és az egyik mindig Domonyi Frigyes tanár úr volt. Kísérte még az autót Budapestre Tóth László, Mari Simon, Pásztor József és Szó Pál is.

A Forradalmi Bizottmányon kívül a Nemzetőrség is megalakult ezen a héten a faluban; ennek a tagjai feleltek a falu biztonságáért. Az adatközlők szerint a Nemzetőrség tagja közt volt ifj. Tóth Péter, ifj. Betegh Sándor és Marticsek Ferenc. Dolgukat jól végezték, hiszen vérontásra nem került sor. Bár az is igaz, hogy a falu egykori, majd későbbi kommunista vezetői eltűntek a faluból, a rendőrökkel együtt.

Nagy megtiszteltetés érte a falut akkor, amikor november harmadikán a település forradalmi vezetőjét, Dr. Ferencz Lajost választották meg a Ceglédi Járás Forradalmi Bizottmánya elnökének. Ő a törteli Nemzetőrségnek szerzett fegyvereket a ceglédi laktanyából az előző napokban. Emiatt többször is járt Cegléden, ekkor tett szert akkora tekintélyre a ceglédiek előtt, hogy az egész járás vezetését rábízták. Sajnos konkrét tetteket már nem hajthatott végre.

Az idilli állapot még körülbelül egy hétig tartott, majd november 4-én megjöttek Magyarországra az akár egész Európát is elfoglalni képes szovjet hadsereg tankjai, és ez véget vetett a magyarság álmainak. Igaz, Törtelre csak katonai terepjárók érkeztek állomásozni; a legközelebbi orosz tank Cegléden állt a gimnáziummal szemben, de november 4-én hajnalban végeláthatatlan sorokban vonultak át orosz tankok a községen. A megjelenő idegen hadsereggel szembeni ellenállás már első látásra is reménytelennek tűnt. Különösen azután, hogy a hazaáruló falusi kommunisták is hamarosan megérkeztek jelentős rendőri és ÁVH-s erősítéssel együtt.

A forradalmat követő megtorlás a falut sem kerülte el. A kommunista hatalom emberei decemberben érezték magukat elég erősnek ahhoz, hogy a helyi bizottmány tagjait összefogdossák. Nemcsak a bizottmány tagjait, hanem a nemzetőröket is elérte a megtorlás. Nagy János tanítót például őrizetbe vették, majd megfosztották munkájától is. Rátóti János nemzetőrt, aki egyszerű földműves volt, szintén őrizetbe vették. A törteli ’56-os események résztvevői közül a megtorlás elöl néhányan külföldre menekültek, például Pintér Tibor, Bacsi János, Kovács László és Szó Pál. Pintér Tibor és Szó Pál később visszatért a családjához. Azokat, akik nem menekültek külföldre, vagy visszatértek, Ceglédre, illetve Abonyba vitték a rendőrségre, ahol fogva tartották, és rendszeresen verték őket, így tettek például ifjabb Tóth Péterrel is. Volt olyan bizottmányi tag, akit internáltak Kistarcsára, például Szó Pált, volt, aki élete végéig nem kaphatott nyugdíjat, például idősebb Tóth Péter. Az anyagi és a szakmai karriert érintő hátrányokról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a törteli forradalmárok ezeket évtizedekig érezték, illetve ma is érzik. A forradalom egykori törteli résztvevőit a rendszerváltásig megfigyelték, és a rendőrök rendszeresen, akár éjszaka is bekopogtattak hozzájuk. Szó Pálék háza előtt például még az 1980-as években is rendőrautó állt, ha magas rangú szovjet küldöttség érkezett hazánkba. Ennél semmi sem mutatja jobban, hogy mennyire a félelemre és a megfélemlítésre épült a szocialista-kommunista rendszer.

            Ma, a 21. század elején sokan úgy gondolják, hogy nem történtek 1956-ban olyan események falunkban, melyek történelmi művek lapjaira tartoznak. Hiszen kis falunkban nem voltak harci cselekmények, nem voltak véres leszámolások. Egyszerűen csak átvették a falu rátermett, becsületes emberei a vezetést a kommunistáktól, és minden ment, mint a karikacsapás. Egyszerűen minden a helyére került; azok irányítottak, akik arra alkalmasok, azok remegtek a jólelkű pap védelmében, akik addig dölyfösen hatalmaskodtak. Akik pedig addig minden morzsát megpróbáltak elrejteni a beszolgáltatást ellenőrzők elől, hiszen maguk is szűkölködtek, hirtelen megmutatták nagylelkűségüket. Nem tudhatjuk, kinek jutott a Budapestre eljuttatott segélyből; lehet, hogy egy elcsigázott, éhes „pesti srác” kapott belőle egy meleg ételre valót utoljára, mielőtt az orosz tankok végeztek volna vele.

            Az 1956-os törteli események jelentősége épp abban rejlik, hogy azok egy kis faluban történtek meg. Mint ahogy nagyon sok Törtelhez hasonló vagy még kisebb faluban is történtek forradalmi események 1956-ban. Ez azt jelenti, hogy nem elszigetelt fővárosi jelenség volt a forradalom, hanem egy egész ország egyszerre mondott nemet a fennálló rendszerre. Volt, ahol véresen, volt, ahol vér nélkül vették át a hatalmat a forradalmárok; a lényeg az, hogy az ország nagy részén átvették, és az ország működőképes maradt, sőt megtisztulva egy rövid időre lendületet is kapott. 

   A fővárosi forradalmároknak pedig nemcsak konkrétan volt szükségük a vidék élelmiszer küldeményeire, a táplálékra, hanem lelkileg is erőt adott nekik az, hogy érezték, az egész ország mellettük áll. Ezt a korabeli sajtó köszönetnyilvánításaiból is kiolvashatjuk. A vidéki bab, liszt, zsír, hús és krumpli így átlényegül lelki táplálékká. Erről szólnak meleg hangú köszönetnyilvánítások és cikkek például a korabeli Igazságban, Magyar Nemzetben, Forradalmi Orvosegyetemben, Új Magyarországban és Valóságban. A vidékkel azonban nemcsak a köszönetnyilvánítások szintjén foglalkozik a korabeli sajtó, hanem a vidék forradalmát tudomásul véve ösztönzi is azt. Erre jó példát találunk a Valóságban, a Szabad Szóban és a Paraszt Függetlenségben.

   Példaértékű volt akkor a falu összefogása, ma is csak tanulhatunk belőle. Példaértékű volt az elnyomott, megfélemlített emberek nagylelkűsége is, hiszen nem történt a faluban vérontás. Ezért nem vetheti senki sem a mai falusiak közül a forradalmárok szemére azt, hogy valamelyik felmenőjét megölte vagy megkínozta volna. Ez a forradalom Törtelen is tiszta maradt. Az elnyomóké, az egykori kommunista rendszer kiszolgálóié marad örökre a szégyen, a tisztaszívű forradalmároké pedig a büszkeség. Mi pedig, mai törteliek, erőt meríthetünk az egykori tettekből, és tartást tanulhatunk azoktól a törteliektől, akik tudtak igaz emberként viselkedni, amikor az idők úgy kívánták.

AZ 1956-OS ESEMÉNYEK TÖRTELEN

OKTÓBER 23 – 25.  A budapesti események hírei a Szabad Európa Rádión keresztül és a nagy fővárosi építkezéseken dolgozó törteliek által jutnak el a faluba. Nő a feszültség az emberekben, nagy a várakozás.

OKTÓBER 26.  A ceglédi események hatására és a faluba érkező néhány egyetemista biztatására megmozdul a falu népe. Két kisebb csoport indul el a községben az embereket lelkesíteni. Ez a két csoport a tanácsháza előtti téren, azaz a mai Szent István téren egyesül, és itt egyre nagyobb tömeg gyűlik össze. Rövid idő múlva a párszáz fős tömeg ismét két részre oszlik, és a résztvevők két útvonalon járják végig a falut.

A tanácsháza előtt többen is beszédet mondanak. Beszédet mond például Szó Pál és Domonyi Frigyes tanár úr is. A téren összegyűlt emberek ezután világító teherautók fényénél, a tűzoltósági szertárból szerzett létrán felmászva leverik az iskoláról az ötágú vörös csillagot, majd kibontják az iskola homlokzatán befalazott Jézus szobrot.

OKTÓBER 27.     A lakosok behatolnak a tanácsháza épületébe, és menesztik, azaz elzavarják a falu kommunista vezetőit.

OKTÓBER 28.  A vasárnapi szentmise után, a templom előtti téren az emberek közfelkiáltással megválasztják a község új vezetőségét; a Forradalmi Bizottmány tagjait.

OKTÓBER 29-NOVEMBER 3.  A település korábbi, kommunista vezetői bujkálnak, sokan Kovács András esperesnél keresnek menedéket. A faluban megszűnik a beszolgáltatás. A falu lakosai négyszer is szállítanak élelmiszert Budapest forradalmárainak. A település kiválóan működik az új vezetéssel, még nemzetőrség is alakul a rend fenntartása érdekében.

NOVEMBER 4.  Megjelennek az elnyomó szovjet tankok és végighajtanak a településen. A Bizottmány tagjai menekülnek; néhányan külföldre. Megkezdődik a forradalomban résztvevő, becsületes törteliek üldöztetése, mely veréssel, internálással, nyugdíjmegvonással, hátrányos megkülönböztetéssel, továbbtanulás megakadályozásával, megfigyeléssel, zaklatással jár, és mindez csak 1990-ben ér véget.

Részlet „A törteli plébánia története” című műből

Minden plébános bejegyzi e kézzel írott, tudományos szakszóval Historia domusnak nevezett könyvbe a plébánia és a település általa fontosnak tartott eseményeit. 1956 végén Kovács András esperes atya nem csak a falut érintő eseményekről írt.

   „Már a nyár folyamán észlelhetők voltak az írók és az ifjúság körében bizonyos mozgolódások, amelyek végül is az október 23-i véres kirobbanáshoz vezettek, amikor is a felizgatott tömegek és a karhatalom között véres összetűzésre került sor. Még nagyobb lett a zűrzavar, amikor a megszálló orosz csapatok is beleavatkoztak a küzdelembe tankjaikkal. Mindkét részről sokan elestek, még többen megsebesültek. Végül is az orosz tankok lehengerelték a rosszul fegyverzett vagy fegyvertelen fölkelőket, akik puszta kézzel vagy benzines üvegekkel szálltak szembe a tankokkal. A harcok után kezdetét vette a szokásos megtorlás, amely sokszor ártatlan emberek szenvedését is okozta.

   A forradalmi megmozdulásban főképp Budapest és a nagyobb vidéki városok lakossága vett részt, de történtek kilengések vidéki községekben is, bár a vidék paraszt lakossága távol tartotta magát a megmozdulástól és csak csendes szemlélője volt az eseményeknek.

   A mi falunkban is megalakult a forradalmi tanács, amelyet népgyűlésen választottak meg. Élete pünkösdi királyság volt. Falunk népe józanul ítélte meg a helyzetet, kilengésekre nem került sor. Senkit sem bántottak, s iparkodtak a rendet fenntartani, mégis az új rend helyreállítása után a forradalmi tanács tagjainak egy részét internálták bírói ítélet nélkül. Sok szenvedéssel, félelemmel és aggodalommal zárult ezen esztendő.”

Az utolsó mondat mindent elárul arról az időszakról, amelyről e kötet visszaemlékezői beszélnek. Sorsfordító idők jártak akkor. Ezekben az időkben kiderült az emberekről, hogy mennyit is érnek. Volt, akit tett a hazáért és volt, aki nem. Olyan is akadt, aki elárulta a hazáját. Egy kis faluban, távol a budapesti harcoktól is lehetett valaki hazafi és hazaáruló is. Ebben a kötetben csak azoknak a neve szerepel, akik tettek valamit a hazájukért, amikor arra szükség volt. Csak a hazafiakra érdemes ugyanis emlékezni, csak ők szolgálhatnak példaként nekünk és gyermekeinknek. A másik oldalon állók nevét pedig törölje el a békés feledés! Ha elődeinknek 1956-ban volt annyi bölcsességük, hogy vér nélkül vetettek egy időre véget a faluban a kommunisták uralmának, akkor legyen nekünk is megfelelő bölcsességünk ahhoz, hogy egykori sérelmeket, sebeket nevek fölösleges emlegetésével nem idézünk fel. E szellemben tehát az interjúkban, visszaemlékezésekben az egykori kommunisták mint „egykori kommunista vezetők”, „párttitkárok”, „tanácselnökök”, „tanácstitkárok” szerepelnek, pontos nevük nélkül. E kötetben tehát név szerint csak a hazafiak és leszármazottaik vannak megemlítve. Köszönet nekik visszaemlékezéseikért és a megható interjúkért, beszélgetésekért. Külön köszönet illeti őket egykori tetteikért és gyermekeikbe átültetett hazafiságukért.

1956 Kőröstetétlenen (Pásztor Roland gyűjtése)

1956. október 24.- én Szabó Lajos vezetésével 6 fővel megalakult a Nemzetőrség Kőröstetétlenen. Az irányítást átvették a faluban. Éjszakára kijárási tilalmat vezettek be. Ettől függetlenül az élet a megszokott mederben folyt. A híreket a rádióból tudták meg. Eljártak dolgozni, kivéve az esti órákat. A városokban dolgozók a forradalom hírére, a hazafelé tartó munkás buszokon 48-as dalokat, a himnuszt, és a szózatot énekelték (ez akkoriban tiltott volt).

Október 25.-én a helyi pártházba több fiatal behatolt Sz. I. vezetésével, és az összes iratot, könyvet kihordták az udvarra, és eltüzelték. A pártház akkor a mai tejüzem területén, az Abonyi úton volt. Később a fiatalokat több hétre elhurcolták, és megkínozták.

Az Állami gazdaság bejáratáról lánctalpassal húzatták el a vörös csillagot. A Tanácsháza bejárata feletti vörös csillagot szintén leverték, és összetörték.

A budapesti forradalmároknak kétszer küldtek élelmiszer szállítmányt a településről.

A forradalom leverésére érkező orosz T-55-ös harckocsi oszlop a településen keresztül vonult Törtel irányába Budapest felé. A harckocsi oszlop kb. 6 km hosszú volt.

Adatközlőm elmondása szerint, lovas kocsival Tószegre ment borért. Az éjszakai órákban indult vissza. A Pándi hídnál ismeretlen bőrkabátos fegyveres emberek állították meg, és le akarták lőni a kijárási tilalom megszegése miatt. Amikor kérdezték, hogy mit keres éjszaka ott, ő azt hazudta, hogy beteget kellett sürgősen elvinnie Tószegre orvoshoz. A hozott borról, pedig azt mondta, hogy azzal fizették ki a fuvarért. A fegyveresek nem bántották, hanem közösen ittak a borból, és még a bőrkabát alól előkerült egy üveg rum is. (B. József Kőröstetétlen).

Forrás: A vidék forradalma – 1956 (szerkesztette: Gaganetz Péter – Galambos István, Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület, 2012. Budapest) Szemelvények Vágó Sándor gyűjtőmunkájából: 171-204. oldal.

Historia Domus, Törtel, Nepomuki Szent János templom, az 1956-os évre vonatkozó oldalak.

Kép: A vidék forradalma – 1956 (szerkesztette: Gaganetz Péter – Galambos István, Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület, 2012. Budapest) 196. o.

Illetve Atilla Vérei Értékőrző Társulat fotója látható még.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.