|
Nemzeti ünnepek - Augusztus 20.
2012.08.20. 19:20
 Augusztus 20. - Egység és függetlenség
Szent István, államalapító királyunk ünnepére sajnos sokan és sokféleképpen tekintenek. Leginkább a Koppány ellen vezetett harcok miatt. Viszont ha a történelmet nem a mai fejjel, hanem a kornak megfelelő felfogásban szemléljük, akkor rájövünk, hogy akkor semmi olyan dolog nem történt, ami abba a korba nem illett volna bele. Miután a magyarság végleg megtelepedett a Kárpát-medencében, több önállóan működő „birodalmak” voltak a leendő államban. Ilyen volt Koppány birodalma is és Erdély is külön vezetés alatt állt, a többi önálló vezetés alatt álló területtel együttvéve. Tehát az akkori ország nem volt egységes. Valakinek meg kellett vívnia az ország egységesítéséért folytatott harcot és olyan alapokra kellett helyeznie az állam sorsát, ami a jövője szempontjából fontos kellett, hogy legyen. Éppen ezért Szent István és Koppány harcára nem testvérharcként kell elképzelni (mivel nem is voltak azok), hanem sokkal inkább a magyarság fennmaradásának és egységének megteremtéseként kell értelmezni. Persze ez ma is sokaknak aggályos lehet, de gondoljunk csak bele, hogy mit érnénk el, ha nem Szent István útját járnánk, hanem a régiséghez ragaszkodó koppányit. Még több részre szakíthatnánk az így is megcsonkított országunkat.
A népek története választások és vezérek története. Ha adott, kiélezett történelmi helyzetben a népek vezetőt rosszul választanak, országuk jövőjét, sorsát, fennmaradását is kockáztatják. A magyarság honfoglalásának története során számtalan harcos és vitéz nép tűnt el a történelem süllyesztőjében, vagy olvadt be más vitézebb, erősebb, harcosabb, akaratosabb, erőszakosabb népek közé.
A történelem tektonikus mozgásai közepette, a keletről egyre özönlő harcos, barbár népek támadásainak állandóan kitéve, Géza fejedelem döntött a nyugati szövetség és a kereszténység felvétele mellett. Fontos volt az is, hogy választani kényszerült Róma és Bizánc között, hiszen azokban a vészterhes időkben már mindkét egyház hittérítői terjesztették magyar területeken tanaikat. A másik harcos szomszéd néppel, a bolgárokkal ellentétben – azért említjük a bolgárokat, mert ha ősi nyelvüket el is veszítve, szlávvá válva, de ők is fennmaradtak! – Géza fejedelem a nyugati kereszténységet és a nyugati szövetséget választotta, s választását igazolta az idő, hiszen óriási, folytonos küzdelmek során, de a magyarság fennmaradt.
Géza szívében még nem vált kereszténnyé, de fiát, a későbbi nagy királyt már ebben a szellemben neveltette. És István király sikerre vitte atyja elképzeléseit, megteremtette a keresztény magyar államot. Itt a kereszténységen és az államon van a hangsúly, és egyik sem ment viták, harcok, véráldozatok nélkül. A kor uralgó felfogása szerint keresztény király csak az lehetett, akit a pápa – Krisztus földi helytartója uralomra alkalmasnak találván – elismert. A másik nagy probléma, amit István király, ha nagy áldozatok és szívós küzdelem árán is, de megoldott: a politikai egység és a monarchikus államforma megteremtése. Műve, a magyar állam későbbi nagy királyok (Szent László, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás) elhivatottságával, széles látókörű, realista politikájával, a történelem viharai közepette is ötszáz esztendeig fennmaradt, s csak a mohácsi vereséggel semmisült meg.
Az ország három részre szakadt, története négyszáz esztendeig megnyert csaták, vesztes háborúk, vérbe fojtott szabadságharcok története, s következetesen torkollik az elveszített első világháború után a teljes összeomlásba. Trianon már-már a magyarság állami létét is fenyegeti, s a letargiából ocsúdva, nehezen, kihagyásokkal, megtorpanásokkal, de folytatódott a nemzeti lét újjáteremtése, ehhez Szent István legendás alakja, nagy országépítő műve és ezer esztendő alatt töretlenül fejlődő kultusza is erőt adhatott, példát sugározhatott.
Reménykedjünk, hiszen a Duna–Tisza közén, a Kárpát-medencében ezer esztendeig reménykedők éltek. Épp ennek is köszönhetően maradtunk meg, s a huszonegyedik században bizakodva fordulhatunk a jövő felé. Tőlünk is függ, milyen lesz!
Augusztus 20. - na de mit is ünneplünk?
Nevezzük Szent István, az államalapítás vagy az új kenyér ünnepének - augusztus huszadikát mindannyian ünnepeljük. De tudjuk vajon pontosan, hogy miért is rendezik évről évre a tűzijátékot, miért közvetíti a tévé a Szent Jobb körmenetet, és mi köze van az egésznek az új kenyérhez?
Kezdjük az elején: 1038. augusztus 15-én eltemették István királyt, aki alatt Magyarország keresztény európai királysággá vált. Szentté avatását az általa megvakíttatott Vazul leszármazottja, a később szintén szentként tisztelt László révén nyerte el 1083. augusztus 20-án, két másik szenttel: fiával, Imrével, és a velencei származású váradi püspökkel, Gellérttel. István az első olyan szent, akit az 1054-es egyházszakadás után mind a keleti, mind a nyugati kereszténység elfogad.
Szent László ezzel nemcsak egyik ősének megnyomorítóját avatja szentté: a középkori hagyományok értelmében az államalapító szentsége olyan jogalapot teremt, mely garantálja Magyarország önállóságát - senkinek sem tartozik hűbéresküvel. Az ekkoriban pápapárti királynak emellett az a joga is megmarad, hogy egyházi ügyekbe is beleszóljon.
Augusztus huszadika azért is fontos, mert a hagyományosan ekkor tartott aratóünnepségeket az egyház Sarlós Boldogasszony, vagyis Szűz Mária ünnepévé nyilvánította - az Aranybulla pedig rögzíti a szent király ünnepének (törvénynapok) megtartását, ezzel összeolvasztva a két hagyományt. Az aratóünnepet rendszerint Szent István napján tartották, melynek központi részét adta az új gabonából készült újkenyér kisütése és megáldása a templomban – ezt a hagyományt ma is híven őrizzük.
Az Árpád-ház kihalása után, a török hódoltság vészterhes időszakában Szent István alakja az ország egységét jelképezte, ekkor nyerte el szimbolikus jelentőségét a Szent Jobb. Az újkori pápaság szertartásnaptár-egyszerűsítése során Szent István ünnepét azonban kivették a sorból, bár a magyar nemességnek hálás Mária Terézia, világi formában ugyan, de rendelkezik az ünnep megtartásáról. 1771-ben az ő közbenjárásával kerül Budára a Szent Jobb, elrendeli Szent István ünnepének megtartását augusztus 20-án, és arról is rendelkezik, hogy az ereklyét évente hatszor közszemlére lehet tenni.
Harminchét évvel később, 1818-ban tartják meg a Szent Jobb első körmenetét a Budai Várban. Az augusztus huszadikai ünnep azonban a reformkor és a szabadságharc alatt a magyar egységet és állami önállóságot is jelképezte, ezért is tiltották 1849 és 1860 között a körmenetet.1891-ben nyilvánították Szent István ünnepét munkaszüneti napnak, a századfordulón pedig újjáéled aratóünnepségek hagyománya.
A korábban katolikus ünnep a Horthy-rendszerben válik nemzeti ünneppé, hiszen a katolikusok a szentet, a reformátusok és evangélikusok pedig mint az ország egységének a nemzeti önállóságnak a megteremtőjét láthatták benne - a Szent Istváni állam-terület visszaállítása pedig a revízió központi gondolata volt.
Hivatalosan is ünnep tűzijátékot először 1927-ben láthatott az ünneplő tömeg a Gellérthegyről, egy évvel később a Szabadság téren felavatták az ereklyés országzászlót. A sokgyermekes anyák kitüntetése mellett később az ünnepségek állandó résztvevője lesz a Gyöngyösbokréta táncegyüttes, a magyar hagyományok őrzője.
A vesztes háború után az új berendezkedés számára korábbi tartalmával augusztus huszadika nem volt elfogadható, s mivel a naptárból nem tudták kitörölni, Rákosi Mátyás „a népköztársaság ünnepévé” nevezte át. A Kádári enyhülés a „tiltott, tűrt, támogatott”-rendszerben a tűrt közé sorolta e napot.
A rendszerváltozás után, 1991-ben iktatták törvénybe augusztus huszadikát, mint hivatalos állami ünnepet.
Forrás: erdely.ma/publicisztika.php?id=125219&cim=egyseg_es_fuggetlenseg Bogdán László írása alapján.
stop.hu/belfold/augusztus-20-na-de-mit-is-unneplunk/182040/
hungarotheka.hu/szokasok/nyar/160-istvan-napja.html
Kép: karpat-medence.hu/c.php?c=budapest01-budavar-szent-istvan-szobor
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Augusztus 20. - Egység és függetlenség
Súgó
