László, az ugyancsak szentek sorába emelt Árpád-házi király tekintélyének súlyát és a kereszténység megszilárdulásának politikáját azzal kívánta növelni, hogy a Szentszéktől kérte a dicső és nagynevű elődök szentté avatását.

A legenda szerint Isten különös kegyelme Szent István jótéteményeire való emlékeztetésül őrizte meg a király jóttevő jobbját.

A szent király sírjának felbontására, 1083. augusztus 20-án került sor. Viszont a szentté avatás, az ereklyék oltárra helyezésének szertartásakor viszont már nem találták sem a királyi pecsétgyűrűt, sem a szent király jobbját, a talajvízzel és a balzsamolajjal felgyülemlett sírverem helyén. A szent ereklye eltulajdonítója valószínűleg Mercurius volt, aki a fehérvári Boldogasszony-templom és a káptalan legbizalmasabb embere volt.

Később a Szent Jobb, a káptalani kincstárba került. A következő évben (1084) Szent László király országjárása során szerezte vissza az ereklyét. László ereklyének nyilvánította a Szent Jobbot és külön apátságot alapított őrzésére.

Majd később Szent László, Álmos herceget megbízta, hogy a fából összerótt monostor helyébe kőegyházat emeljen. A középkor folyamán a benedeki regulát követő szerzetesek itt őrizték, az ország minden tájáról érkezett zarándokok itt tisztelték a Szent Jobbot. A kézfejhez eredetileg karrész is tartozhatott, aminek nagyobb része Lembergbe (Lvov) került, egy kisebb darabja pedig a XV. század óta a bécsi Szent István-dóm tulajdona.

A Szent Jobb-i monostor sokáig az egyik legfontosabb zarándokhely volt. Pereskedő felek messzi földről jöttek ide, és mint Székesfehérvárott Szent István, vagy Váradon Szent László fejére, úgy itt Szent István Jobbjára ünnepélyes esküt tettek, a konvent pedig mint jogi személy az előtte lefolyt cselekményről hiteles levelet adott. Agostino Gazotto zágrábi püspök az 1308-ban tartott egyházmegyei zsinaton az egyházmegyéje patrónusáról, Szent István királyról mondott beszédében kiemelte, hogy „míg egész teste porrá lett, épségben maradt Jobbja a róla nevezett fényes templomban egész Magyarország tiszteletének örvend.”

Kálti Márk 1358 körül ezt írta a Képes Krónikában: Szent István „színezüst dénárokkal teli aranyozott erszényt viselt a derekán, és amikor szegényeket látott, azonnal odament hozzájuk és saját kezűleg gondoskodott róluk. Ezért van az a könyörületes jobb kéz a maga testi valóságában Hungaria szeme előtt egészen a mai napig”.

A Szent Jobb Zsigmond király (1387-1437) uralma alatt, még 1433 előtt Székesfehérvárra került. A hírneves ferences szónok, Laskai Osvát a XV. század végén így emlékezett meg beszédében Szent István jobbjáról: „Fejér városban elhelyezett Jobbot, amely egykor az irgalmasság cselekedeteivel teljes volt, az egész nép jámbor buzgósággal tiszteli.”

Székesfehérvárt a törökök először 1541-ben dúlták fel. Ekkor több ereklye kerülhetett birtokukba a Szent Jobbal együtt, amit aztán kereskedők továbbítottak a dalmát tengerpart egyik kikötővárosába. Raguzába (Dubrovnik). A Szent Jobb 1590-től kezdve a dominikánus szerzetesek templomában volt. Van olyan feltevés, ami szerint ferencesek vitték volna a messzi tengerpartra az ereklyét. A Szent Jobb történetében ez a fél évszázad homályos ugyan, de a XV. század folyamán szintén Fehérvárott őrzött koponyaereklye ugyancsak Raguzában bukkant fel, és ez az együttes megjelenés áttételesen világot vet arra, hogy Raguza városában 1590-től Szent István hiteles Jobbját tisztelték a városköztársaság kereskedő polgárai, meg az ide vetődött magyarok.

Az ereklye két századnál tovább maradt Raguzában, anélkül hogy Magyarországon tudták volna hollétét.

Több magyar főúr véletlenül akadt nyomára figyelmeztette rá előbb Lipót császárt, majd Mária Teréziát, aki a szent ereklyét 1771-ben előbb Schönbrunnba, innen Budára hozatta. 1771 júliusában rendkívüli ünnepségsorozat vette kezdetét Magyarországon. Mária Terézia magyar királynő több éven át húzódó diplomáciai tárgyalások árán elérte, hogy a Raguzai Köztársaság kiszolgáltassa államalapító királyunk épen maradt kézereklyéjét.  Mária Terézia a Szent Jobbot az udvari plébánosnak és az angol kisasszonyunk főnöknőjének őrizetére bízta a visszaszerzés emlékére pénzt veretett. Az őrzésben Hadik János testőrkapitány mellett hat magyar nemes testőr is részt vett.

Mária Terézia a Szent Jobb Magyarországra érkezésére évenként ismétlődő ünnepségsorozattal kívánta emlékeztetni alattvalóit, melynek költségeire alapítványt hozott létre. Erről tanúskodik az a bársony kötésű, reneszánsz motívumokkal díszített pergamen oklevél, melyet 1772. augusztus 7-én Bécsben állított ki az uralkodónő.

Mária Terézia számtalan más módon is hozzájárult Szent István emlékének megőrzéséhez. Augusztus 20-át országos ünneppé nyilvánította, a Szent Jobb hazahozatala emlékére érmét veretett, s az ünnepségsorozatot kísérő latin, magyar és német nyelvű imák, énekek és ismertetők terjesztéséről is gondoskodott. Az 1771. évi nyári ünnepségre nyomtatott füzet az 1484-ből származó esztergomi missale könyörgése és himnusza mellett a Szent Jobb tiszteletére írt „Ó, dicsőséges Szent Jobbkéz” kezdetű 22 versszakos éneket is tartalmazza.

Szent István kézereklyéjének Raguzából történő hazaérkezésében nem kis szerepe volt Pray György jezsuita történész kutatásainak. 1771-ben megjelent, a királynőnek ajánlott latin nyelvű, számos forrásközlést tartalmazó munkájában a Szent Jobb viszontagságos történetét írta meg 1771-ig. Azt, hogy Szent István ereklyéje egészen a 20. századig nem kis utat fog még bejárni, nem sejthette.

Az angolkisasszonyok örökébe ugyan rövid ideig az egyetem lépett, de az őrzés folytonosságát az ún. Zsigmond kápolnában a csillagkeresztes lovagok biztosították 1882-ig. Mivel a rendnek bő másfél százados budai tartózkodása alatt nem volt magyar tagja, ezért 1882-ben a világi papság vette át a királyi vár kápolnáját (templomát) és ezzel együtt a Szent Jobb őrzését. Érdemes megemlíteni, hogy 1849-ben a budai vár ostromakor a Szent Jobb veszélybe került, és az akkori plébános, Rudolf Vince az ágyúzás közben élete kockáztatásával mentette meg. A magyar püspöki kar 1862-ben a nemzet öntudatra ébredését akarta kifejezni azzal, hogy az esztergomi bazilika építője, Lippert József tervei szerint új, gótikus kápolnát utánozó ereklyetartót készíttetett a Szent Jobb számára.

1882 óta, a király kinevezésére, a budai királyi palotai plébános látja el a Szent Jobb őrizetét.

1891-ben a kormány augusztus 20-át nemzeti ünnepé nyilvánította, ettől kezdve rendszeresen rendezték meg a Szent Jobb-körmeneteket a budai vár területén.

Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján, 1938-ban a Szent Jobb az úgynevezett „aranyvonaton” országjárásra indult, s ez a körút jelentős mértékben hozzájárult Szent István király emlékezetének ébren tartásához.

A Szent Jobb a II. világháború viszontagságai során 1944-ben Nyugatra (Salzburgba, Rómába?) került. XII. Piusz pápának is része lehetett abban, hogy hamarosan visszakaptuk a nemzeti ereklyét. Nem ez volt első találkozása szent királyunk Jobbjával, hiszen 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson mint legátus képviselte XI. Piusz pápát, és ekkor ő is kifejezte tiszteletét a Szent Jobb előtt. Másodszori hazaérkezése után az angolkisaszszonyok pesti oldalon lévő, Váci utcai Szent Mihály-templomában őrizték a Szent Jobbot 1945. augusztus 19-től kezdve. Nyilvánvalóan a budai angolkisasszonyok emléke is belejátszott a hely megválasztásába. Az ereklye innen 1950-ben a budapesti Szent István-bazilika Szent Lipótról elnevezett kápolnájába került. Az új, méltóbb őrzési hely 1987. augusztus 20-ra készült el, és ezt Dr. Paskai László prímás, esztergomi érsek áldotta meg.

A Pray-kódex (Pray-kódex egyik lapja) 1190-1192 között írt kalendáriumában olvasható először a Szent Jobb átvitelének ünnepe, május 30-án. A magyar egyház számára augusztus 20. mellett (melynek országos megüléséről már az 1092-es szabolcsi zsinat rendelkezett) ez lett Szent István másik ünnepe.

Egyedül a sors csodálatos kegyének köszönhető minden, joggal számit tehát a Szent Jobb a hivatalos Magyarország nemzeti ereklyéjének.

Az ezeresztendős magyar állami élet megalapítóját tiszteljük István királyban. Azt a férfiút, akinek életfeladata a nyugati értelemben vett állam megszervezése és a kereszténység meghonosítása volt. Az ő egyházi és világi törvényei tették lehetővé a magyarság békés fejlődését.

Mert semmi kétség, a nomád érzelmű magyarság lassan felőrlődött volna a keresztény Európa közepén Szent István időben végrehajtott reformjai nélkül. És ez István király legnagyobb történelmi érdeme.

Forrás: Vér Sándor: Életfa 107-109. o. alapján.

huszadikszazad.hu/tudomany/a-szent-jobb-csodaja

mol.gov.hu/a_het_dokumentuma/a_szent_jobb_hazaterese.html

Kép: Franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/szent_istvan_torvenyei/szent_jobb_tortenete.htm

mol.gov.hu/a_het_dokumentuma/a_szent_jobb_hazaterese.html

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.