A honfoglalás keretében a Kárpát-medencében tartózkodó magyarok 900-ban végleg elfoglalták a Dunántúl területét, amelyet korábban, a római kortól kezdődően Pannóniának neveztek. Árpád népe és a velük egyesült őshonos lakosság letelepedett. Ezután ellenük az egyesült-európai (német-római) seregek támadást indítottak.

A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehetően zajlott, a mai Pozsony alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze.

A magyarok bejövetelét, a hazajövetelt oly remek stratégiával végrehajtó Árpád nagyfejedelem az ősi hazának alapkövét tette le akkor, amikor az európai seregek központosított erejének támadásával szemben megóvta népét a pusztítástól és legyőzte a támadókat.

A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket.

 A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy „... decretum..Ugros eliminandos esse..” azaz  „elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak”.

A csata, a magyarokat támadók megsemmisítő vereségével végződött, amiben a Luitpold bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett (népmeséinkben az Óperenciás tengeren túl jelző erre a területre érthető). A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be, egyben ez volt az első honvédő háború.

Korabeli források szerint a bajor hadsereg 907. június 17-én indult meg Ennsburgból Gyermek Lajos keleti frank király névleges vezetésével. Sem a bajor, sem pedig a magyar sereg méretére vonatkozólag nincs megbízható számadat, egyes nézetetek szerint a bajor sereg mérete 100 000 fő, a magyar hadseregé 40 000 fő volt. A támadó csapatok nagy létszámát egyes írások azzal magyarázzák, hogy nemzetközi, tehát több nyugati ország katonáiból állt össze. Ha nem is fogadjuk el ezeket a számokat valósnak, a bajor erők akkor is valószínűleg többszörös túlerőben kezdhették meg az összecsapásokat. A támadó csapatok nagy létszámát egyes írások azzal magyarázzák, hogy nemzetközi, tehát több nyugati ország katonáiból állt össze.

A csata pontos menetéről nincs leírásunk. A csata maga július 4-én és 5-én zajlot le.

A bajor sereget két hadoszlopra osztva a Duna két oldalán vonultatták fel. Az északi (bal parti) erősebb sereg vezére maga a fővezér, Luitpold őrgróf volt. A párhuzamosan haladó hadak között úszott lefelé az utánpótlást biztosító flotta. A magyarok célja az volt, hogy a számbeli túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen egy döntő csapás mérésre. Ehhez először a csapatok átkelését, s az utánpótlás lehetőségét kellett megakadályozni. A magyar haderő vezetői, mielőtt erejüket összpontosították, csak apróbb lovas csapatokkal védték magukat, majd Pozsony alatt megállapodtak. Így a csata első napján taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat. Majd búvár harcosok az égő hajókat megfúrva, az egész hajóhadat elsüllyesztették.

Sieghardt is csak néhányad magával menekült meg, s vitte a hírt a királynak Ennsburgba. A magyar csapat lovas íjászai július 5-ére teljesen felőrölték a Ditmár vezette seregrészt.

Még azon az éjjelen a legnagyobb csendben átúszott a magyar sereg a Dunán, s másnap hajnalban, mielőtt Luitpold a túlparti szerencsétlenségről értesülhetett volna, ennek táborát is meglepték és megsemmisítették. Elesett maga Luitpold, Ditmár érsek, két püspök, három apát, és tizenkilenc gróf. A bajor nemesség színe java ott veszett. A kocka fordult és a megtámadottak támadóvá váltak.

A legenda szerint az üldöző magyar lovasság levágta a menekülőket, majd Ennsburghoz érve színleg megfutott. A vár őrsége lépre ment, és üldözésükre indult. A visszaforduló magyar lovasság megsemmisítette az „üldözőket”. A menekülő király is csak nehezen jutott el Passauig.

Így verte szét Árpád vezér azt az egyesült-európai hadsereget, melynek zászlajára az volt írva, hogy a „magyarokat ki kell irtani”! A győzelem megerősítette a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében, határait kitolta az Enns folyóig.

A magyar törzsszövetség által alkalmazott hadműveleti és harcászati sajátosságok, módszerek messze felülmúlták az ellenfél hadviselési próbálkozásait. Ezzel teremtette meg Árpád végérvényesen az erős Magyar Birodalmat. Általa nyert szép hazát az egységes, összetartó és a vérszerződés által rendezetten kormányzott magyar nemzet. De nagy áldozatot adtunk ezért! Árpád volt az áldozat, mert belehalt ő is és két fia is ebben az ütközetbe szerzett sebeibe. Hősi alakjára mindig tisztelettel kellene emlékezni minden magyarnak. Törtelen, a Millenáris parkban a pozsonyi csata emlékére avatták fel az első szobrot, amely Árpád vezért ábrázolja.

A pozsonyi győzelmet követően egészen 950-ig nem lépett idegen támadó hadsereg magyar területre.

Forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Pozsonyi_csata

keszi-ijasz.hu/a-pozsonyi-csata

putnok.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=950

mult-kor.hu/cikk.php?id=36352

kép: László Gyula: Ötven rajz a honfoglalókról

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.