Zsigmond király (1387- 1437) a korabeli iratok szerint Nyársapháthy Sebestyén fiainak és leszármazottjainak adományozta Bessenyőegyházat, Töröttenyházat, Téglaegyházat, Kőegyházat. Az adományozással évtizedeken át tartó pereskedés, kardcsörtetés kezdődött, de ez egy külön történetet érdemel a Nyárspháthy család többi csete-patéjával együtt.

A fentebb említett telepek közül feltehetően mindegyik a jelenlegi törteli közigazgatási területen, vagy a határán található. A települések pontos helyéről, és neveikről megoszlanak a vélemények. Hídvégi tanár úr szerint a következő helyeken lehettek a falvak:

1942-43-ban a Dus tanya közelében a tanyasiak egy templom alapfalait ásták ki, a templom körül temető is megtalálható volt, és egy Árpád kori falu képe bontakozott ki. Vélhetően a korabeli Téglaegyház maradványai voltak a romok. A Dus tanya a Büdös ér, és a Gerje közötti területen található, a mai térképeken Mari tanya néven.

Kőegyházát a Búbos domb, vagy Látó halom közelében kell keresni. A domb jól látszódik a Törtel- Abony közötti műútról is, Törtel és a Perje közötti területen. Kubikoláskor Árpád- kori sírokat ástak ki, amelyek a csontvázak fejénél ki voltak téglázva. A domb tetején feltehetően templom állt. A halmot, mint minden szántóföldön található társát rendkívül hátrányosan érinti a gépekkel végzett mezőgazdasági munka.

Töröttegyháza, a Nyúlfüle halom körül volt található. A halom Nyársapát, Cegléd, Törtel határán van. Itt 60-80 Árpád- kori sírt szántottak ki, a templom alapfalai megmaradtak.

Bessenyőegyházát a Besnyő nevű részen kell keresni, amely elnevezés a Besenyő népcsoportra utal, de lehet személynév is. A temető hegy, a Nyilas – Besnyői alsó út közelében van. Itt kitéglázott sírokat ástak ki az Árpád korból. Feltételezhetően templom is állt a dombon. Szintén a Besnyőben a Dienes tanya közelében 1964-ben honfoglalás kori temetőt dúltak fel a domb elhordása miatt, ekkor nyolc-tíz sír pusztult el. Az egyik lócsontvázas sír gazdag leletanyaggal szolgált. Találtak benne varkocskarikát, préselt rozettákat, kerek pitykéket, csizma díszeket, lószerszám veretet, lemezes csüngőket, csonthengert. 1944-ben már ástak ki sírokat a közelben. A tanya a Nyilas-Besnyő felső úton van. A közelben van a Vermes tanya. Itt Avar vagy honfoglalás kori lovas sírt, és Árpád kori templomot találtak az 1920-as években. Cseh András tanyája közelében a Kiserdő és a Besnyő határán XVI századi rovásírásos bronz gyűrűt találtak. Innen nem messze Árpád- kori földházra és kemencére bukkantak rá.

Törtel közigazgatási határán belül található még Szent László halma is. A valamikor virágzó település a Kutyakaparó csárdával átellenes területen volt található. A feltételezhetően Árpád-kori település a tatárjáráskor néptelenedett el. Létére bizonyíték a templom és temető maradvány.

A Ludas Nagykőrösi részén Dr. Balanyi Béla volt Nagykőrösi Múzeumigazgató tárt fel a 60-as években egy négy karélyos alaprajzú kerek templom maradványát. Szintén a Ludasban találta a múzeum egyik legféltettebb kincsét a XIII.századból való aranyozott bronz körmeneti keresztet, Krisztus- korpusszal.

A Kákás dűlőben Demeter József tanyája közelében honfoglalás kori női lócsontvázas sírt fedezett fel és mentett meg a széthordástól Aranyi Sándor volt községi főjegyző 1895-ben. A sír gazdag leletanyagot tartogatott. Többek között találtak, rozettás ezüst lószerszámvereteket, kengyel párt, heveder csatot, lándzsa csúcsot, vaskést, szarvast ábrázoló csatot, apróvereteket, ezüst gyűrűt kék üveggel, füles gombot. A leletek a Nemzeti Múzeum tulajdonában vannak. Az Ernyőben a Neterem határrészen Halász Gyula földjén a halom elhordásakor sok csontvázat, és terméskő alapú templom maradványait találtak, valószínűleg Árpád-kori telep lehetett itt is. Találtak még itt szkíta harcos bronz nyílhegyeit is. A Ludas erdőben Pásztor József többek között Árpád- kori, római pénzérméket gyűjtött. Az előkerült rengeteg kerámia, fémtárgy bizonyítja, hogy a terület az őskori leletektől eltekintve már a 2-4. századi szarmata, későavar és 12-13. századi település nyomait őrzi.

A Gubásnál a Tetétlen- Törtel határrészen a buszmegállótól nem messze feltáratlan Árpád-kori temető és templom alapja található. Az Asszony- halomnál Árpád- kori körtemplom alapjai kerültek elő. A halom Törtel és a Búbos domb közötti területen található. A Mák halomnál temetőt és DNy-i tájolású templomfal téglamaradványait találták. Balanyi Béla szerint 1879-ben nem a Czakó halomnál, hanem itt végeztek feltárást. A feltárásról az előző cikkekben található leírás. A halom nem messze található a Czakó halomtól. A Kövespart törteli részén a Magyar Nemzeti Múzeum 1926-ban 110 csontvázat hantolt ki. A sírok téglából voltak kirakva, amiken belül fakoporsókban voltak elhelyezve a halottak. Feltártak még épületalapfalakat, alagutat, amely egy kriptába vezetett. A leletek között található: gyöngynyaklánc, ezüstgyűrű, fülbevalók, nyílhegyek, hajkarika, Szent László, II. Béla ezüst dénárja, III. Béla rézpénze. A kövespart a Nyilas- Besnyői felső út végénél található. A Czakó halom mellől került elő darabokban a híres törteli Hun áldozati üst, amelyet Thurzó Ignác juttatott el a Nemzeti Múzeumba 1869-ben.

Ezeknek a néhány száz fős kis falvak elnéptelenedésének oka a tatárjárás (1241-42), a XV. Század közepén kialakult pestisjárvány,  majd a 15 éves háború (1591-1606) volt, ahol szintén a Tatárok dúlták fel a területet a Török haderő részeként.

Törtel határában a Thomka birtokon majd Pálinkás birtokon, Thury János szőlőjében, 1895-ben egy honfoglalás kori sírból aranyozott ezüst csüngők, hét db aranyozott ezüst övdísz látott napvilágot. A középkori temető és templom a mai temető helyén volt. A katolikus templomot 1802-ben építették. A települést 1450-ben említik Törtelszállása néven, ami Törtel nevű személy szálláshelyét jelöli. Elképzelhető, hogy arról a Törtel ( Thurtel ) nevű Kun nemesről van szó, aki szövetkezve Árbócz, és Kemecse kun vezérekkel, megnyilkolták IV. Kun László királyt 1290-ben. A bosszú nem maradt el, és a gyilkosokat minden hozzátartozójukkal együtt megölték.

Abból, hogy rendszereztük a feltárt, illetve még feltáratlan telepeket kitűnik, hogy minden kisebb- nagyobb közösségnek volt saját temploma, temetője. Ez 12 db! feltételezett templommaradvány, és 10 db temető nyoma. Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy egy pogánynak nevezett „totemeket” imádó nép szinte minden Árpád és honfoglalás- kori telepén templomokat építsen úgy, hogy ne lett volna szoros kapcsolata a keresztény vallással. Ezt támasztja alá az, hogy egyre több honfoglalás- kori sírból kerülnek elő a nyakban hordott bizánci keresztek.  Vagy említhetnénk még Tiszabezdéden a Harangláb dűlőben talált aranyozott tarsolylemezt is, melynek a közepén szintén kereszt található. Példának állíthatnánk azokat a honfoglalás kori szavainkat is melyeket a keresztény hit elterjedése előtt már használtunk, például: lélek, imád, menny, másvilág, isten, ül, megszentel, boldog, böjt, vétek, bűn, búcsú, hit, teremt, hisz. Az egész Bibliát le lehetne fordítani honfoglalás kori magyarságunk nyelvével. A későbbi kereszténység főként csak az egyházra, egyházszervezetre hozott új, nagyrészt szláv szavakat. Az egyház ellenes lázadások nem a hit, a teológiai állítások ellen irányultak, hanem az egyház világi hatalma, és az adórendszer, főleg a tized ellen.

Forrás:

Hídvégi Lajos: Pusztabokrok

Striczky György: Törtel, 2009

László Gyula: Árpád népe, Helikon kiadó 1988, 2005

ajm.shp.hu Arany János Múzeum Nagykőrös.

jam.nyirbone.hu/konyvtar/web-konyv/nuiz-konf/Dinnyes.html

tortel.hu

tajertektar.hu/tajertek/b%C3%BAbos-domb-1

 Kép: www.kapcsolat-kapcsolat.hu/tartalom/galeria/telepulesek/tortel/regifotok/kapolna.htm

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.